Hogyan kezdődött?

    Édesanyám első "tengeres" élménye Görögországban volt. Az Égei-tenger partján fekvő Szalonikiben - sokan Görögország nyugodt északi csillagának hívják. Lenyűgözték a Meteórák sajátságos gigantikus torony és csipke alakú sziklái, az építészet sokszínűsége, az emberek vendégszeretete, az ízek és az ókori görög mondák, mítoszok és legendák. Ezek a nagyszerű történetek a hellén történelem kezdeteihez repítették el, azokhoz az évszázadokhoz, amelyek a modern történettudomány számára még most is nagyrészt az ismeretlenség ködébe vesznek. Emlékszem vett egy útikönyvet, amit indulás előtt olvasgatott és abban volt néhány bekezdés istenekről, mítoszokról... szerintem akkor szeretett bele a "görögökbe".


     Egyszer azt mondta Nekem, amikor a térképet nézegettük Mihal barátom tavernájában - Poros egyik legcsodálatosabb, leghangulatosabb kis éttermében, az indulást tervezgetve - miközben a Karib-szigetek felé vezető utat mutattam Neki, hogy


"Kisfiam, miért mész olyan messzire? Görögország Európa paradicsoma, a mítoszok és az istenek földje... Én maradnék és ezt fedezném fel!"


Askeli étterem terasza (2017)


Persze Én menni akartam, hajózni, falni a mérföldeket, élményeket, kalandokat... Akik követnek, tudják mennyi élményt kaptam a hosszú út során az elmúlt szűk 10 évben, de végül visszatekintve az utazásaimra, az országokra, emberekre, ízekre és persze az árakra... azt kell mondjam - így a nagy utazgatás végére mindent összegezve, be kell látnom, hogy  most is igaza volt Anyunak!


Most 2024 második felében visszatérünk Görögországba és elhatároztuk, hogy 2025-ben


Share by: