Jó reggelt Valencia! Indulunk. 🙂 Reggel 9-kor készültünk az elkötésre, de persze az iroda még zárva van ilyenkor.. a beléptető kártyákkal lassan elindultam az iroda felé és reméltem, hogy nyitva lesz mire odaérek. Tévedtem, felhívtam az ajtóra kiírt számot és szóltam, hogy mennénk. Egy sárc 10perc múlva odabringázott és kinyitotta nekem az irodát. Visszaadtam a kártyákat és mire indultam volna vissza a hajóhoz, Édes már jött is, hogy felvegyen… That’s my Husband! 🙂

Innen kezdetét vette egy jó pár órás hajókázás… csodaszép időben, szólt a zene és volt időm mindent előre megtervezni. Ebédre pizza volt, mert ugye azt a legkönnyebb kivitelezni “hányás nélkül”.. tudjátok, menet közben nem mókás bent lenni a kabinban, mert könyen felkavarodik az ember gyomra. 🙂 Az út nyugalmasan telt, az itt látott képeken kívül semmi látványosat nem találtunk.

15:30-ra értünk a kinézett “kikötőbe”. Jóindulattal nevezem csak annak, amúgy… egy szutyok kis szeméttelep. 😀 Attól féltünk, hogy leér a hajó alja, annyira alacsony a mélység. Konkrétan Édes be sem mert menni a többi hajó közé, amik méretben meg sem közelítették Kundalinit. A bejárat is csak éppen olyan szűkös volt, hogy a halászhajók ki-be tudjanak járni rajta. Úgy döntöttünk a kikötőn kívül állunk meg a benzinkúton és ha már ott vagyunk, meg is tankoljuk a hajót. Szerény véleményem szerint itt utoljára fejlesztés 150-200 éve volt utoljára. 🙂 A móló tele van szarva (bokáig érő siráyürülék mindenhol) és ha jobban megnézitek a benzinkutat, nem túl bizalomgerjesztő… Féltem, hogy itt még kártyaolvasó sincsen és fizetni sem tudunk. Aztán egy kellemes csalódás volt az egész, mert a kúton még egy ott dolgozó Jetski-bérlős sráccal is tök jól eldumáltam. Kiderült, hogy Ő is jógázik.. 🙂 Na tessék…. Yoga mindenhol van!

Miután megtankoltuk a hajót, úgy döntöttünk, hogy Dinghyvel megnézzük a kikötőt belülről is, hátha beférünk….

KIZÁRT. Botrányos és romos… csöves és még sorolhatnám milyen korszerűtlen ez az egész hely. Real Club Nautico Gandia …. Kösz nem! Kisétáltunk és körbenéztünk, de egy belső medencénél többet nem találtunk. Ez az egy klassz volt, de ez is csak nyáron és csakis klubtagoknak. 😀 Szóval sehol semmi. Itt nem tudunk kikötni, már érzem, hogy el akarom hagyni ezt a helyet!

Visszaszáguldottunk Kundalinihez, aki ott várt minket a kúton és közös megegyezés alapján tovább is lendültünk. Ez a hely egy rémálom!

Innen egy újabb 15NM hajózás vette kezdetét és megindultunk egy, a listán nem szereplő kikötő felé. Először telefonon beszéltem velük, jeleztem nekik, hogy 19:00-körül érünk oda. Azt a választ kaptuk, hogy várnak minet tárt karokkal. Az út nagyon gyorsan eltelt, nekem szinte fel sem tűnt, hogy ma ennyit jöttünk.

Ha éltetek már ekkora kontrasztot egy nap leforgása alatt… érteni fogjátok mit éreztünk mikor megérkeztünk ebbe a fullosan felszerelt, giganagy, tiszta és ANGOLUL beszélő személyzettel rendelkező álom kikötőbe. 🙂

A kikötésnél egy kedves kis srác segített nekünk, majd Dinghyvel elszáguldottunk a kikötő kapitányságra, mert csak 20:00-ig volt nyitva. Édes kidobott engem az irodánál, Én elintéztem mindent és mire kijöttem már le is ment a nap. 🙂

Vacsoraidő… bekaptuk a maradék baguett-et és összeraktuk magunkat a zuhanyzáshoz. A Marina gyönyörű…. annyira meg van csinálva, hogy cseppet sem bánom a mai hosszú menetet. Nagyonis megérte! 🙂

Elvittük a ruhákat mosodába és amíg hajat mostunk, zuhanyoztunk a program le is járt. Mikor végztünk, átpakoltam mindent a szárítóba és persze 22:00-kor mehettem értük újra. 🙂 Nagyon elfáradtam a mai utazásban, de mégis Édes dőlt ki elsőnek. Én még mosogattam, pakoltam mikor visszaértem a hajóra. Aztán 23:00-körül én is csatlakoztam a kis férjemhez. A legnyugodtabb éjszakának nézünk elébe… Nektek is hasonlót kívánok!