Esős reggelre ébredtünk, felkelni sem nagyon volt kedvem… de az előrejelzés szerint délutánra jobb lesz! Teát és melegszendvicset gyártottam reggelie, aztán elindultunk. Édes ügyesen kimanőverezte Kundalinit a szűkös kis kikötőből, majd kezdetét vette az 5 órás út. Ma egy picit aktívabban vettem részt a vitorlázásban, mint eddig… mert néha gyakorolni is kell a kötelekkel való bánásmódot. Délután kettő körül értünk Castellón kikötőjébe, ahova szokás szerint előre odatelefonáltam. Viszont a kislány éppen csak a saját nyelvén beszél és nem nagyon érti még a lebutított angolt sem.. Lehet, hogy spanyolul is meg kelltanulnom előbb-utóbb. Ígért egy visszahívást, aztán pár perc múlva teljesen érthetetlen zagyvaságokat mondott, de elvileg helyünk az lesz.  :)))

Mikor beértünk ebbe a hatalmas “káoszba” (kikötőnek nehezen nevezem), berádióztem, hogy itt vagyunk, jöhet a kikötőmester parkoltatni minket. Talán harmadjára sikerült elérnem egy fószert, aki alig gagyogott angolul. 🙂 Na szép lesz, gondoltam. Megkrdeztem, hogy van-e itt esetleg valaki aki beszél angolul és a segítségünkre lehet, erre visszakérdez, hogy beszélek-e franciául. 🙂 It’s my turn! “Persze”, válaszoltam, majd azonnal elkezdte darálni nekem, hogy itt nincs nekik ekkora helyük most szabadon, ezért a szomszéd kikötőbe kell beállnunk. Szerencsénkre mindent értettem és így is cselekedtünk. Akkora a kikötő, hogy helyből bőven válogathattunk. Mikor bejöttünk a kikötőbe sok kis gyerek volt kint a vizen iskolahajókkal és integettek nekünk, nagyon cukik! 🙂

A mélység alattunk szokatlanul nagy… 17m. Segítség ugyan csak akkor érkezett, mikor mi Édessel már kikötöttünk minden kötelet, de semmi gond. A lényeg, hogy itt vagyunk. 🙂

Azonnal indultam is megkeresni az irodát, ahol egy jópofa figura várt rám. A minimális angoljával és az én minimális spanyolommal jól elszórakoztattuk egymást. 😀 Közösen töltöttük ki a papírokat, mert még a saját nyelvén sem értette rendesen a kitöltendő űrlapot. 🙂 Imádtam, persze megoldottam ezt is, kifizettem az éjszakát és indultam is bevásárló körútra. Addig Édes kipihenhette az út fáradalmait.

IMG_4146

Jó sokáig elvoltam a hatalmas szupermarketben, de kárpótlásul mindent be tudtam szerezni amire szükségünk volt. Olyan batyuval jöttem vissza a hajóra, hogy még Édes is elszörnyedt. Nagyon elfáradtam és már 15:30, ebédet kellcsinálnom!! Elő a csirkemell és a most vásárolt mirelit zöldségek. Mindenkit megnyugtatok, nagyon finom lett! 🙂

 

Ezek után elmosogattam és ledőltem. Gondoltuk elkezdünk valami új sorozatot nézni lazítás képpen. Aztán az eslőből megnéztünk 30percet, mikor kikívánkozott belőlem, hogy ez elég silány… nézzünk valami mást. OKÉ, jött a következő, amit még Danikámmal kezdtem el nézni Barcelónában.. (amit abba is hagytuk, mert ez is nagyon gyenge volt… ).

Mondtam Édesnek, hogy keressünk valami értelmeset, erre elfogyott a türelme és abba is hagytuk az egészet. 🙂 Nos, ennél jobb nem is történhetett volna. Édes elment sétálni, én pedig behoztam a lemaradásomat blog-ügyben. Ezek után elkészítettem a vacsorát és mire visszaért már kikészítettem a finom eleséget. :)))) Megvacsoráztunk együtt, majd tényleges lazítás következett.

22:00, Én befejeztem minden teendőmet, lezuhanyzom és ma korán lefekszem, mert holnap egy hosszabb utat megyünk majd. Mindenkinek csodás pihenést kívánok!