7 órakor kelek és pakolok… időjárást nézek (van új grib fájl a térségre) átveszem az új infók alapján a mai utat újra… semmi nagy változás, egy magasnyomású “buborék” szélén fogok elmenni… lehet megázok, de nem lesz dzsihád, 20-22kts széllel 220-ról! Kedvelem az ilyen napokat!
8:00, Kilépek a cockpitbe és látom, hogy akár le is vehetem a napszemüveget, mert csak valahol a távolban tudják áttörni a reggeli napsugarak a mordori felhőket.

Ez már Ischia Észak-Keleti kiszögelése:


Ischia Marina Grande bejáratánál rádiózgatok, de semmi válasz! A “kapunál” kis jóga csapat nyomja a reggeli szeánszt…


A benzinkúthoz úgy kötöttem oda a “ráfújóban” mint, aki hazamegy! Vételeztem gázolajat Kundalininek és benzint a kis gumisnak! Vicces, mert van 20 liter tarcsi benyája a dinghynek, de olyan keveset eszik a 4ütemű Suzuki, hogy elképesztó. Most is kemény 6 liter fért a tankba. Fizetek és indulok! Vicces, hogy a benzinkutas csóka mikor a köteleket kidobtam elkezdte ellökni, tolni a hajót a parttól! Nem értettem, hogy mit szeretne? Először azt hittem, hogy a kötele esett a vízbe és odaszorítja Kundalini és nem tudja kivenni, de nem Ő nekem segít, hogy könnyebb legyen az elindulás!!! Azt gondolja, hogy egy 56 láb hosszú, 23 tonnás hajót, 15 csomos szélellen ellök a parttól!??? Jót mosolyogtam magamban megköszöntem a segítségét és mondtam neki, hogy ne fáradjon ura vagyok a helyzetnek 😀 Végül is szép gesztusvolt tőle! Kifelémenet a jógások sehol, pedig csak max 40-50 percet voltam bent az üzemanyagállomás dokkjánál. Vitorlát bontok és elindulok Ventotene felé, megkerülöm Ischia Északi csücskét és az irány egyenesen a sziget! Tökéletes a szél ereje és iránya!

Ma volt az első olyan napom, amikor vitorlázás közben többször és hosszabb ideig eszembejutott Görögország, a görög barátaim Don Dimitris, Kleo – őket nagyon kedvelem és szeretem, sok segítséget kaptam Tőlük és megmutatták nekem az “igazi” görög életérzést – és hiányzik az ott megismert orosz fickó Dimitrij, aki tudja és érzi mit jelent igazán szabad emberként, a tengerrel, a széllel együtt élni – azt hiszem ez egy életre összeköt minket! Hiányoznak mindannyian!

Hamarosan megérkezem, az idő itt kezdi kicsit a morcosabb arcát fel-fel villantani, de 30 csomó alatt vagyunk még!

A kikötőt rádión persze továbbra sem értem el, de nem igazán érdekelt… Megindultam befelé az Nyugati mólóra! Kérdéses volt, hogy hova és hogyan fogok kikötni, de ezt a helyet találtam a optimálisnak az enyhén Keletiesre felpörgő szélben! Bingó! Egy 45-ös öreg szkúner és egy motoros halászhajó között van egy – szemre – 5-6 méteres hely és mindkét hajó orrán 4-4 mooring! Gyakorlatilag a két szélső hajó a közöttük lévő üres hely és a melletük lévő üres hely mooringjait is használták! Igy legalább láttam, hogy van mooring kötél és nem akkor ér meglepetés mikor ott vagyok már és kiderül csak egy 3 méteres.

Pengén sikerült a beállás és a helyi erőktől megkaptam a két mooringot is! 😀 Áram, víz, wi-fi!

Séta a városban délután!

Ugye nem kell elmondanom milyen pizzát ettem a helyi kis Pizzériában?!

Grib fájl elemzés, olvasás, főzés, útvonaltervezés, szakadó eső, zuhany, alvás volt a további program!