Jesszusom, alig bírok feltápászkodni… Aludnék még vagy 2órát. Reggel 8:00 és mintha agyonvertek volna. Szétálmodtam magam és úgy érzem még visszamennék a történeteket rendezni. Még alig ültem fel az ágyban, máris jönnek a feladatok. Hívom a Marina recepcióját, hogy akkor a megbeszéltek szerint érkezünk a nap folyamán kidaruzásra. Mikor is tehetjük ezt meg? Azt mondja a nő, hogy várnunk kell, de telefonálni fog. Nos, ezt a drága férjem nem nagyon tűri, mert elég türelmetlen típus. 🙂

Felszedjük hát a horgonyt és beállunk a kikötő szájához, ott ismét dobunk egy horgonyt és várunk.. egy pár percet. 😀 Beülünk a Dinghybe és kikötünk a parton. Besétálunk az irodába és megkérdezzük, hogy ugyan mikor szándékoznak minket kiszedni a vízből. Azt mondják kérdezzük meg magát a daruzós srácot. Rendben, kimegyünk, megérdeklődjük, hogy mi a helyzet és azt a hírt kaptuk, hogy 13:00-kor ki tudnak emelni. SZUPER! Vissza a Dinghybe és megyünk is a túloldalra varrodát keresni. Szeretnénk a kinti cockpit -kapitány ülésének egy puha támlát csináltatni, amihez egy kis szivacs kell meg anyag. Nem jártunk sikerrel… indulás vissza, közben Tomi főzi az ebédet és már 12:15. Visszatérés a hajóra, RENDRAKÁS 😀 viszont a krumplinak még kell 10perc. Sajnos nincs időnk megvárni, pedig a csirkemell már kész. Indulnunk kell a lifting dockhoz (magyarul sem tudom megfogalmazni azt a helyet, ahonnan kiemelnek). Ez egy szűk kis beálló, ami felett ott áll egy hatalmas travel lift. Több méretben fordul elő:

DSCN8817

Pici:

DSCN8849

Nagy:

IMG_7351

A nagy… az egészen hatalmas..  🙂

FullSizeRender-4

Itt jön a legjobb rész, a napom fénypontja. Nekem kell kivinnem a Dinghyt a partra, mert a fiúk ketten fognak beállni. Az egyikük a puffereket engedi le a hajó két oldalán, hogy védjék a hajót a partfaltól, a másik kormányoz és koordinál. Bepattanok menet közben a gumisba és indítom is a motort. Érdekes, hogy ha helyzet van, profin végzem a feladatot. Büszke vagyok magamra! 🙂

IMG_9120

Úgy kötöttem ki, mintha gyerekkorom óta ezt csinálnám. Ez után a srácokat koordináltam, elkaptam a felém repülő köteleket és kötöttem a hajót a bikákra. Mondhatni könnyed és sima beállás volt, Édesnek ez már nem az első… Profi.

Kijöttek a munkás emberek és átvették a hajó irányítását. Kigurult az emelő, a hajó alá helyezték a hevedereket és már kint is volt a vízből a kis Kundalini. Ezt sikeresen dokumentáltam:

Ezek után ismét az irodába mentünk, míg Tomi lemosta a hajót kívülről. Megérdeklődtük, hogy mi-merre és mikor jönnek a szakemberek. Rendeltünk a hajós boltban egy kötél vágót a propeller mellé, hogy ez a kötél betekerés soha ne fordulhasson elő többet! Alig hagytuk el az irodát, a szakember már a hajót vizslatta. Megbeszéltük vele, hogy mi a gond, azonnal átlátta a helyzetet és leszedte a propellert. Azt mondta a csapágyat kell valószínű kicserélni (ez a legkissebb gond a három opcióból). Jó hír! Közben kértünk egy ajánlatot a fagyasztó és a légkondi átcsekkolására is. Eddig minden simán ment, nem is értem mi van ma. =)

16:00, fogjuk magunkat és banyatankostul megindulunk Édessel a város felé (persze Dinghyvel, mert repülni még nem tanultunk meg). Ismét egy hosszabb séta veszi kezdetét Preveza tüneményes kis városában a pici utcákon keresztül.

Sikeresen elértünk a boltig, teleraktuk a tolitolit és irány vissza a hajó. Ilyenkor estefele egy picit megtáltosodnak a hullámok és elkerülhetetlen, hogy egy csepp nélkül megússza az ember, de próbálkozunk. A férjem egy igazi hullámlovas. 🙂

Mondanám, hogy ismét vizen, de sajnos ma nem ez lesz és valószínű holnap sem még. Szerdára beszéltük meg a szerelővel, hogy befejezi a munkálatokat és elvileg mehetünk is tovább. Míg Tomi rendezkedik a hajón és nagytakarít, addig Édessel felfedezzük az új szomszédságot (Shipyard), a sorstársakat. Körbenézünk merre vannak a mosdók és hajók százait vizslatjuk vagy egy órán keresztül. Visszatérés a bázisra. Halálos fáradtság uralkodik el rajtunk, ülni kell vagy feküdni.. Édes olvas, Tomi vacsorát készít, én pedig írok. ((Hol a blogot, hogy a KÖNYVEMET, amit 30éves koromban ki szeretnék adatni. :))

Kész a vacsora, isteni finom melegszendvicset eszünk, mellé forró teát. Innentől szabadfoglalkozás kezdődik. Nálunk videó nézés van, Tomi szerintem elájult. Lassan éjfél, mi is elengedjük a számítógépet. Az álomkór leterít, irány álomország. Jóéjszakát!