6:30-kor csörgött az óra, nem mondanám, hogy túl friss vagyok. 😀 Egész éjszaka billegtünk, bár egy idő után ezt sem érzékeltem igazán. 7:30-kor sikerült kimászni az ágyból és Édes behozta a melegítőt, hogy fel tudjak öltözni. 🙂 Tomi csinált egy rántottát, megettük és már indultunk is ebből a himbálózós borzalomból. Ami ez után következett, az Édesnek lehet, hogy rutin volt… de nekem és Tominak nem.

Eddig azt hittem tudom milyen druva szélben kint lenni a tengeren! (Persze voltam már kint viharban Édessel, de az picit más volt). Nos, már a kikötő kijáratánál érezni lehetett, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Akkora hullámok dobáltak minket, mint ha csak egy kis aprócska gumicsónak lennénk az Óceán közepén. Hiába öltöztem fel, ugyan úgy fáztam, remegtem. Édes számomra érthetetlen módon állt szembe a (kezdetben csak 30csomós) széllel és kormányozta ezt a hatalmas hajót a nálunk vagy ötször nagyobb hullámokon… Tomi és Édes előre néztek, én szinte végig hátra. Sokkal félelmetesebb volt nekem, mint nekik. A Dinghy bírta, küzdött az össze-vissza mindenhonnan érkező hullámokon, viszont egy hullám megdobta és a benzintankunk kiesett vagy kiszakadt belőle, elhagytuk…. nem olcsó mulatság, viszont esélytelen lett volna visszaszereznünk. Kb.15 másodperc múlva már nem is láttuk. 🙁

Egyre erősödött a szél, a mai csúcs 54 csomó volt! Ez már annyira embertelenül durva és brutális, hogy örültünk, hogy ennyivel megúsztuk. Tomi hősiesen helyt állt egész úton úgy, hogy valójában semmi köze a vitorlázáshoz! Le a kalappal a két fiú előtt. Nagyon félelmetes volt az egészet megélni. Mikor azt hittük már jobb lesz a helyzet (a hegy takarásában, irányváltás után) még azért tudott meglepetést okozni a tenger. Szemből kaptuk a süvítő szelet… Az egyik legdurvább az volt, mikor Tomi lekötözte a biminit és kiült az egyik pufferre, majd kézzel tartotta az inoxot, nehogy letépje a szél. Közben olyan fröccsöket kapott szemből, hogy komolyan sajnáltam. Az egy dolog, hogy az én kezem lefagyott, de az övék????

Leírhatatlan ez a pár óra… Egyetlen kép sem adja vissza a valóságot sajnos… a nagy hullámokból egyet sem tudtam rögzíteni, mert nem a fotózással voltam elfoglalva. 😀

13:00-kor jöt a megváltás, megérkeztünk a kitűzött célunkhoz. Felhívtam a kikötőt, volt helyük is és pár berc múlva jöttek ki elénk, hogy mutassák nekünk az utat. Régen éreztem ennyire furcsán magamat. Összefagyva, védtelenül a nagy szélben, éhesen és kiszolgáltatva a természetnek. OKÉ, Édes mellett mindig biztonságban érzem magamat, de ez most egy új élmény volt számomra. Tomi szinte élvezte is az egészet. 😀

Legalábbis bent a hajóban, melegítést felkapcsolva már ezt mondta. Visszatérve a kikötésünkre, az is kalandos volt, de 3 segítőnk is akadt, így viszonylag hamar fixre kötöztük magunkat. Innen valószínű napokig el sem mozdulunk, mert az előrejelzés szerint ennél csak durvább lesz kint a tengeren. Inkább a halál!

Behoztunk mindent kintről és elpakoltunk bent. Tomi előkapta a tegnap esti palacsinta megmaradt adagját és abból ettünk pár darabot, amíg el nem készült a húsleves. :)))))) Közben kaptunk egy kitöltendő – bejelentkezős papírt a kikötőtől és egy kártyát a fürdőkhöz. Üdvözlet Spanyolországban!!!

Miután megebédeltünk és egy picit kiolvadtunk, elmentem Tomival az irodába pár infóért, majd magunkhoz vettük az éppen kifogyott gázpalackot és elindultunk felderíteni a város. A pálmafákon papagájok csicseregnek… Melegség önti el a szívemet, pedig majd megfagyok már. 🙂

Találtunk rengeteg boltot, pékséget, gázost is. Sikeresen kicseréltük a palackunkat és visszasétáltunk a hajóra. Legalább itt van élet. Én mielőtt összeestem volna, le sem vetkőztem és összerámoltam a zuhanyzós-hajmosós készletünket és kimentünk Édessel megtisztulni és felmelegedni. Imádtam a fürdőt, hosszú percekig élveztük a forró zuhanyt. Megváltás egy ilyen nap után!

Miután végeztünk, visszasétáltunk a hajóra, megvacsoráztunk és mindenki picit elvonult gépezni. Erre a csodás napra egyetlen dolog hiányzott már csak… meghalt a melegítőnk. Estére bekrepált és 22:30-kor úgy bújtam ágyba, hogy én innen ki nem szállok míg legközelebb meleg nem lesz!!! Mikor Tomival sétáltunk pont néztünk egy boltot, ahol profi melegítő berendezések vannak… holnap megyünk is beszerezni egyer!!!! Most elteszem magamat, mert elájulok. Szép álmokat kívánok mindenkinek.