Ma addig aludtunk, amíg csak bírtunk. Finom meleg a levegő, jó így pihenni… talán 9-körül sikerült kimásznunk az ágyból és Tomi készített nekünk reggelire almás-fahéjas amerikai palacsintát! Isteni finom lett (6db-ot befaltam, míg Édes csak 3-at). Ezek után összeraktam a dolgokat, megterveztem, hogy mit mi után fogok csinálni ma, de rájöttem, hogy mindenek előtt ki kell harcolnom magam az irodába internetért.

Felkaptam a vízhatlant és kimásztam a szélviharba! 11:20, sikerült eljutnom az irodáig (itt még segítségemre is volt a szél, mert olyan érzésem volt, mintha valaki hátulról tolna), megszereztem a nethez szükséges kódokat és vissza indultam a hajóra. Alig haladtam valamit, mert most hátra akart lökni a szél és hát tudjuk, hogy mindíg az erősebb győz. 🙂 Mentem szembe a 40-50 csomós széllel, akár bele is fekhettem volna, akkor sem estem volna el…

… győzelem, eljutottam a hajóig és leraktam magamat végre a jó meleg kuckónkban. Leveleket kezdtem írni a Barcelonai kikötőknek, hogy kapjunk valami jó ajánlatot egy esetleges hosszabb ideig való ottartózkodásra. Idő közben néha kipillantottam a cockpitbe és láttam, hogy nagyon ugrál a bimini meg a napkollektort tartó acélszerkezet. Mondtam a fiúknak, hogy ez így nem biztos, hogy jó lesz. Édes felöltözött, kiment és közölte, hogy azonnal le kell mindent kötni. Jöttek szemből az 54 csomós befúvások és olyan erővel mozgatta a hajót, hogy csoda, hogy eddig semmi nem szállt még el. Nem úgy, mint a szomszéd hajónak…  már lobogott az orrvitorla UV védője. (perzelin a neve)

Tomi és Én is felöltöztünk, aztán nekiláttunk a kötözésnek, leszedtük a biminit (Hármunknak nagy nehezen sikerült), mert féltünk, hogy letépi a szél. Nem egy életbiztosítás kint szaladgálni ilyen időben… Tomi kötött még két puffert a partfalra, mert elég erősen fújt rá minket a szél, mindent lekötöztünk, így egy kész akadálypályát készítettek a fiúk odakint kötelekből. Most kimenni és bejönni sem könnyű. 🙂

Visszavonultunk és Tomi nekilátott az ebédnek, ami paprikáskrumpli volt és a maradék húsleves! Még mindig imádom… Egy kis fehér mogyórós csoki nasizni, majd mindenki elvonult a kis kuckójába, szabadfoglalkozás.

DSCN1585

Én beinstalláltam a netet és elkezdtem letölteni pár filmet, videókat néztem és párszor levizsgáztam KRESZ-ből is sikeresen. 🙂

Iszonyatosan fúj a szél még mindig, olyan érzés, mint ha soha nem akarna csillapodni. Egy hatalmas vihar közepén vagyunk és ez pár napig még sajnos így is lesz… Ennek örömére felbontottam az Orosz barátunktól kapott ” egy romantikus esténkre tartogatott” vörösborunkat és koccintottunk a viharban Édessel. Tomi közben bekevert valami sütit, mert érzem az illatát és megkaptam a kinyalogatni való tálat is fakanalastul, miközben csináltam a következő próbavizsgámat.

20:00, vacsora idő. Paprikás krumplit ettem Tomival, Édes pacalozott, majd jött az a nagyon finomra sült pite is, amiből nem maradt sok holnapra. 🙂 Egy kis lazítás után (21:00-környékén) összeszedtük a zuhanyzós felszerelésünket és elmentünk édes hármasban felforrósodni. Ma mindenképpen kell a kíséret, mert úgy elvinne a szél, mint a huzat… 😀 Édes velem maradt végig és a női szekcióban zuhanyzott velem (ahogy szoktuk), majd ahogy végeztünk, egyszerre léptünk ki az ajtón Tomival. 🙂 Együtt küzdöttük vissza magunkat a hajóra.

Tomi filmet néz a bal hátsó kabinban, Édes szintén gépezik a jobb hátsó kabinban, én pedig írok és próbavizsgázom a nappaliban. 🙂 Addig csinálom, amig el nem álmosodom… Szép estét kívánok mindenkinek. Nekünk is.