8:30-ra állítottam a csörgőórát, hogy még legyen időnk mindenre. Összepakoltam az utolsó mosást és elmentem megvenni a nagypapámnak azt a Barcelonás álom mezt, amit tegnap kinéztem. 🙂 Váltottam aprót a mosógépekhez és vettem pár bucit a pékségben. Siettem vissza, Tomi már jött is és dobtuk a ruhákat a gépbe. 11:00 és még nem is reggeliztünk… éppen itt az ideje. Egy gyors melegszendvics és facsartam narancsot mára is. 🙂 Pakolunk, takarítunk és máris 13:00, hívom a taxit és várunk… ez a legrosszabb rész! Édes is kivan picit, látom rajta… rólam egy hete le lehet olvasni, hogy kész vagyok.

40 kínzó perc múlva megérkezett a taxink. Bedobtuk a bőröndöket a járgányba és Édessel együtt elmentünk a Plazáig, Ő ott szállt ki és olyan gyorsan váltunk el egymástól, hogy fel sem fogtam. Csak figyeltem a kis kék szerelésében a kincsemet… ahogyan integet nekem az útról. Én is hadonásztam neki a hátsó ablakon át, amíg egyre kisebb nem lett a távolság miatt. Nem tudom hogyan bírtam ki sírás nélkül. Szerintem a fejemben teljesen káosz van, azt sem tudom merre az arra és millió dolog kavarog bennem.

A reptérre menet közben rengeteg gyönyörű épületet láttunk. Szinte a legtöbb látványosságot érintettük is így vagy úgy. 🙂

Viszont ami nagyon durva volt, hogy a fél órás út alatt két motorbalesetet is láttunk. Azaz csak a már fekvő motort és a fekvő embert az út szélén. A következő képeket csak erős idegzetű olvasóimnak javaslom…

Jóval előbb érkeztünk a reptérre, mint gondoltuk, azonnal be is tudtunk csekkolni, így szabadon, bőröndök nélkül mentünk nézelődni tovább.

Mivel nem ettünk túl sokat ma, gondoltuk egy ebéd azért beférne. Találtunk is jó drága kajáldákat, végül Tomi meggyőzött, hogy a Burgerben menüzzünk, mert az jó. 😀 Hát, legyen…. sosem eszek ilyen helyen, most belefér ez az egy alkalom. Hamburger-Sültkrumpli-Cola! Ez aztán az ebéd. Jött is a kajakóma rögtön… alig vonszoltuk el magunkat a beszállós kapuig. Ott persze kígyózó sorok, de nekünk mindegy… mindig leghátul utazunk. 🙂

Beszálltunk, felszálltunk… a szívemet otthagytam Barcelonában. Már most hiányzik Édes… ha nyálas, ha nem. HIÁNYZIK NAGYON!

Az úton szóba elegyedtem a mellettem ülő nővel és lányával, amiből egy bimbózó üzleti kapcsolat is kialakulhat. 🙂 Legyen így! Ugyanis a leírt szavaknak hatalma van! Remélem ezt tuja mindenki. Le kell írni, pontosan meghatározva, hogy mit akarunk és idővel valóra válik. 19:35, landolás.

IMG_9377

Hideg van és ürességet érzek, de a másik felem örül egy kicsit az “itthon vagyok érzés” miatt. Tomi az úton bealudt picit, még a turbulencia sem zavarta meg álmában. 🙂 Danika jött értünk autóval és elvitt minket az irodához. Tomit innen vették fel, én pedig maradtam bandázni a “kisfiammal”. :)))))

Kaptam egy egész irodát, ami egy hónapig az otthonom lesz amíg le nem vizsgázom. Olyan kedves fogadtatásban volt részem, hogy komolyan meghatott. Szép karácsonyi díszbe öltöztetett szobácska fogadott illatos gyertyákkal és megágyazva.

Ennek ellenére nem mondom, hogy könnyen aludtam el, azt sem állítanám, hogy azt a keveset is jól aludtam… nem volt jó Édes nélkül lefeküdni, de túléltem.

SZIASZTOK! Jövőre jövök vissza…