Nem emlékszem mikor csörgött az ébresztő, nem is állítottunk szerintem. Édes szokás szerint kipattant az ágyból és már úton is voltunk. Nekem eszem ágában nem volt felkelni 8:00 előtt, inkább pihentem a puha meleg takaróm alatt. 🙂 A fiúk ma is nélkülem reggeliztek. Mire én nagy nehezen kivánszorogtam a kabinból, éhen is haltak volna ha megvárnak. Készítettem magamnak finom lekváros kenyeret, majd visszadőltem az ágyba még pihenni. Édes bejött hozzám, megszeretgetett és megbeszéltük a napi menetrendet. Nagyon benne vagyunk ebben a rendrakásosdiban, így a délelőttöt az orrkabin újraszervezésével töltöttük, míg Tomi kint figyelte a terepet, felpumpálta a puffereket (vagy fender, ütköző, baba… ki hogyan szereti hívni). Mi bőröndöket pakoltunk át és rendet tettünk a kabinokban. 13:30-ra kész is voltunk, ideje ebédelni… Tomi tortellinit készít maguknak, én csak köménylevest eszem kenyérkockákkal, na meg a tegnap este készült Tiramisut!!! NYAMI.

IMG_5284

Mielőtt megebédeltem, a szintén tegnap elkészített palackpostámat behajítottam a tengerbe végre. Kiváncsian várom, hogy valaha viszont látom-e még. 🙂

DSCN9260

Hosszú órákon át csak mentünk és mentünk. Már hozzászoktam a lötyögéshez teljesen, nem mintha eddig bármi bajom lett volna vele. Csak ne jöjjenek szemből hullámok! Ennyi. 🙂 A nap nagy részét lent töltöttem a kabinokban, sokat pakolásztam. (Ez az egyik kedvenc időtöltésem…) Néha felnéztem, hogy merre járunk, de csak vakító napsütést és nagy kékséget láttam mindenhol.

Egy picit kifeküdtem délután napozni, mert már régen ért nap. Itt kb. 3 órányira lehettünk még a céltól. Az ott a távolban Capri:

IMG_1171

Alig vettem észre az idő múlását, a mai nap nagyon gyorsan elrepült. 3 napunk van még és indulunk haza, jó tempót diktáltunk a javításokkal együtt is és így sikerült felszabadítani egy kis időt a városnézésre. Holnap szeretném bejárni a szigetet…

IMG_8487

19:30-körül érkeztünk meg Caprira. Egy gyönyörű öbölben horgonyoztunk le a sziget déli részén, amit Marina Piccola-nak hívnak. Olyan látványban volt részünk, amire nem voltunk igazán felkészülve. Egy filmben éreztem magamat attól a pillanattól kezdve, hogy becsorogtunk az öbölbe. Azok a hatalmas sziklák és az arra épült város fényei lenyűgözőek!

20:00, Tomival kimegyek szétnézni hátha találunk még valami boltot nyitva. Kéne friss kenyér. 🙂 Dinghybe be, partra ki. Nincs kikötési lehetőség, ki kell húzni a partra a gumist… Ilyenkor az a teendő, hogy a motort leállítjuk és felhajtjuk, hogy ne érjen le a propeller. Sziklák mindenhol, kavicsos part… izgalmas. 🙂 Nem tudtuk a vak sötétben, hogy ez vár majd, de megoldottuk. Én kiszálltam, (mert rutinosan gumicsízmában közlekedek) és bokáig érő vízben húztam ki a járgányt. Tomi is kiugrott, mikor már nem ért bokáig a víz, majd kikötöttünk ahol sikerült.

Elindultunk kenyeret vadászni. Elég gyorsan szembesültünk vele, hogy ilyenkor alig van már nyitva bármi is. Nem tudom hány percig mentünk csak felfele a lépcsőkön, de ha 3000 lépcsőfokot nem tettünk meg, akkor csak álmodtam biztos az egészet. Egy étterem éppen nyitva volt menet közben, de nem akartunk az első helyen megállni. Mikor már a levegővétel is nehézkessé vált, megálltunk. Egymásra néztünk és konstatáltuk, hogy itt bizony semmi nem lesz. Visszafordultunk és lesétáltunk az egyetlen étteremig, ami üzemelt. Kérdeztük, hogy kenyeret tudunk-e venni valahol vagy esetleg náluk. Nem jártunk sikerrel. Csak pizzát tudunk venni. Gyorsan felmértük a helyzetet és arra jutottunk, hogy kérünk egy sima natúr Margherita pizzát ha már itt vagyunk. 🙂

IMG_9952

5perc múlva kihozták, felkaptuk és továbbálltunk. Még hátra volt a visszajutás sötétben, hajóra, Pizzával. Jó, hogy fejlámpát is hoztunk, különben még mindig ott keresgélnénk a megoldást a parton. Visszaértünk a Dinghyhez, elkötöttük és gondolkodás nélkül meglendültünk. Na igen, csak a hullámok a partra akartak sodorni, miközben mi a másik irányba igyeztünk. 😀 Ameddig tudtam bementem a vízbe és elkezdtem húzni a jószágot, Tomi hátulról tolta, majd beszállt és javasoltam, hogy megtolom még hátulról, beugrok én is és indítsa a motort. Így már nem sodorhat vissza a partra a hullámzás. Elég erőteljesen nyomott vissza, így nem tehettem mást, minthogy beljebb lököm, amennyire csak tudom… Combközépig ellepett a víz, akkor bepattantam én is. 😀 Szakadtunk a röhögéstől, közben átvettem Tomitól a Pizzát és visszacsorogtunk a hajóhoz, ahol Édes már nagyon várt minket. Mikor meglátta hogy nézek ki az volt az eslő kérdése, hogy beestem-e a vízbe. 🙂 Elmeséltük neki milyen kalandos itt a ki-be szállás. Kiröhögött és annyit mondott, hogy “Hátramenetben könnyebb lett volna!”. :DDD Eszünkbe sem jutott ez az opció, de akkor nem röhögtünk volna ennyit. A csízmámban bokáig állt a víz, egy élmény volt!

Ahogy megérkeztünk lekapkodtam magamról a vizes gatyát, megvacsoráztunk és mentem is zuhanyozni. 23:00, eddig írtam a történteket… Nem vagyok álmos, sem fáradt, (miben is fáradtam volna el???) de azért biztosan menni fog ma is az alvás.

Szép álmokat és mosolygós reggelt kívánok mindenkinek.