Emlékeim szerint 6:30-kor csörgött az óra ma is, Édes 7:00-kor mászott ki az ágyból… én talán 8:30-körül ébredtem újra. Nálam ez úgy van, hogy ha meg van zavarva az alvásom, akkor visszaájulok még egy pár órára vagy ha hajnalban kelés van és kötelező ébren maradnom (régen suli, stb…), akkor nap közben zombi vagyok. Teljesen felborul a bioritmusom. Estére átesek a holtponton és a másnap is borzasztó fárasztó számomra. A koncentrációs készségem kb. 10{0a3b01e70b5661d95046c3bca0af236b64356c9f95613eaea94c445468ba7aa4}-ra csökken és általában nagyon meglátszik a fejemen, sajnos nem tartozom azon szerencsések közé, akik egy átbulizott éjszaka után is frissnek tűnnek. 🙂 Na de ez legyen a legnagyobb bajom.

Mikor sikerült kipihenten felébrednem, kimentem megnézni, hogy merre vannak a fiúk. A móló végénél javítgatták a Dinghyt. Megkérdeztem, hogy reggeliztek-e már és kiderült, hogy nem. Rendben, összeraktam pár szendvicset és asztalhoz rendeltem őket. Miután végeztünk a reggelivel, megbeszéltük a napirendet és, hogy kinek mi lesz a feladata. Tomi nekilátott a kinti dolgoknak, mi pedig Édessel elindultunk hajós boltot keresni. Kalandos pár óra volt, mire találtunk egyet, megvettük a tisztítószereket és félrerakattunk pár gyönyörű darabot másnapra. 🙂 Gyönyörű kinti párnákat, csörlőkar tartót és egy Musto táskát pénztárcával!!!

Mire visszajutottunk a hajóra, már 13:00 volt, melegszendvicseket ettünk ebédre és mindenki folytatta a munkát. Én a fürdőszobákat takarítottam ki teljesen, az orrkabin szőnyegét ragasztottam le, kiporszívóztam és bepakoltam a bőröndömbe. 16:00, azt mondták a mosoda ilyenkor nyit. Megkértem Édest, hogy segítsen kivinni a mosni való zsákokat és jöjjön el velem. Kiderült, hogy nemhogy fürdő nincs ebben az átok kikötőben, de mosoda sem. (Pedig a könyv szerint ez egy jól felszerelt kikötő…) Tévedés. Már kint voltunk a parton, ezért elindultunk mosodát keresni. A GPS szerint messze van tőlünk mind, az egyetlen ami nem, az meg irreálisan drága. Fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat az egyetlen “mosd magad” helyre. Volt ott egy nő, aki segített nekünk és azt mondta ha akarjuk 2óra múlva jöhetünk a ruhákért vagy holnap is jó. Úgy döntöttünk, hogy holnap Édes felveszi, miután kiszálltunk Tomival a reptéren. El sem hiszem, hogy eltelt már egy hónap mióta elindultunk. 🙂

Fogtunk egy taxit visszafele is és már a hajónál jártunk, mikor szembesültem a szomorú ténnyel, hogy bizony a ruhák között hagytam a telefonomat. (Mivel nem vittem táskát csak pénzt és telefon). Fordultam egyet és már indultam is vissza a mosodába. Újabb taxi, egy kis dugóban állás és megérkeztem. Átvettem a telefonomat és elindultam gyalog boltot keresni. Olyan hangulatos volt sétikálni a (koszos és nyüzsgő) városban, látni a helyieket hogyan léteznek. 🙂 Beütöttem a keresőbe merre van a legközelebbi bolt és arra vettem az irányt. Megvan! Vettem almát, szőlőt, kekszet és Kólát a fiúknak. Megérdemlik ezek után a hosszú munkás napok után. Mikor kijöttem a boltból, egy fekete srác álldogált a kijáratnál és pénzt gyűjtött. Megálltam vele szemben és csakannyit kérdeztem, hogy hol vagyok? Mert kéne egy taxi. 😀 Rendes volt, nem is szólt semmit csak kísért. Aztán elkezdtünk beszélgetni és megtudtam milyen szomorú sorsa van szegénynek… Nigériából jött még kiskorában és elvesztette a szüleit egy balesetben. Most 25 éves és itt próbál túlélni. Nagyon sajnáltam, hogy ilyen életet kell élnie. Mikor a taxikhoz értünk kívántam neki egy jobb életet és odaadtam neki a maradék aprómat. Visszataxiztam a kikötőbe és becsónakáztam a hajóhoz. Ezek után folytattam a takarítást, a fiúk is jól haladtak mindennel. 21:00-körül megvacsoráztunk közösen, majd mindenki ment a dolgára. Én írok még mindíg (00:00), de szerintem itt abba is hagyom, mert holnap korán kell kelni. 10:00-kor vár a taxi a kikötő előtt…

Innen Édes fogja átvenni a blogot egy hétre, ahogyan ígértem. Szép álmokat mindnkinek. Sietek vissza! 🙂