6:30 A reggeli ébresztőm után azonnal, egyből elfelejtettem elmenni a hajósboltba a félrerakott cuccokért, de ez csak kb. 10 mérföldre jutott eszembe már a vízen! Na a reggeli műzli lett volna, ha hagynak nekem tejet! Ilyenkor mikor “átveszem” a hajót – konyha és egyéb olyan dolgok, amikkel nem nekem kell a foglalkoznom általában – bele telik vagy két napomba és vagy két tucat egyéb kis dolog megszívásába mire beállítom a saját rendszerem és “beköszönt a tavasz, eljön a béke”! Bevásárlólistát kell írnom! Listát kell írnom, hogy mik azok a dolog, amik szervezésre szorulnak! Mindenki lenyugodhat a p…ba, mert igen!, műzlit ettem! Rögtönzött horgászatra adtam a fejem… hátha… de semmi!

10:00 Irány Capri! Az idő csodálatos! 17 csomós kifújt szél 130-ról, nyugodt víz, imádom! Gondoltam, hogy a Salerno-i csücsök után kicsit fel fog pörögni és “élesebb” lesz a pálya – tegnap láttam valami sötétebb foltot a Predictwinden, ami kb. dél körül ér a kisszögeléshez! Így is lett!

A Pilotban (ez egy könyv, amiben minden fontos infót meg lehet találni a kikötőkről, horgonyzóhelyekről, stb) két VHF csatorna volt megadva a Capri Marina Grande kikötőről. A bejárat előtt 1 mérfölddel már vadul rádióztam a kikötőnek mindkét csatin… sőt még a 16-oson is tettem 2 próbát! Semmi válasz! Kiengedtem egy kompot és utána bementem!

Ahogy beérek – balra a turisztikai kikötőbe – látom, hogy egy kékpólós pali mutogatja a rádióját, amit a kezében fog! Na gondoltam beszélni akar! 14-esen meg szólalt… (még a bejárat előtt mikor nem jött válasz scan-re raktam a rádiót mondván, ha valaki forgalmaz, akkor azt hallani fogom) Így is történt, mert a 14-esen megszolalt az olaszos angolsággal a Capri Grande Marina kékpólós harcosa és közölte, hogy mivel nem jelentkeztem be és nem kértem a belépésre engedélyt menjek ki a kikötő elé és kérjek engedélyt! Barátságosan és “mosolygós” hangon elmondtam, hogy próbáltam bejelentkezni 3 csatornán is, de természetesn már fordulok is és teszem, amit mond! A kis kikötőben az oldalamra vett Dinghyvel – mert az már be volt “készítve” a mooringos kikötéshez, hogy ne legyen útba – foduló és nyomás ki! Közben erősödött és vadul Keletiesedett a szél – az esti dzsihád előkészülete. Kértem engedélyt kintről! Kaptam is, de 10 percet kellett várnom – ez ilyenkor az erőviszonyok prezentálása miatti 10 perc! Volt idő, amikor ezen felhúztam volna magam, de most csak arra tudtam gondolni, hogy kedves leszek és éreztetni akarom Vele, hogy igaza volt! Szóval a befelé menet informálódtam hova is álljak? Ügyeltem a sűrű Thank You Sir! Yes Sir! Roger Sir! -ökre! 😀 Kedves volt a fickó a kikötő csücskében keresztben kellet betennem a vasat… az odavezető “folyosó” is éppen 6méter és egy 20×10 méteres terület maradt, hogy befordítsam egy motoros mellé Kundalini-t – persze a motoros is kívüről volt! Remek! A parton már a kék polós és társai várták, hogy porig alázhassanak, hogy milyen béna vagyok! Persze elfelejtették – talán nem is ismerték, hogy Kundalini egy Ocen Star! Egy nehéz, robosztus, de annál kezesebb hajó és mi már együtt vagyunk egy jó ideje! Már fejben megvolt minden: hogy segít a szél… az orrát lefújatom a széllel… mikor kell hátramenet, hogy forgasson portside irányába és utánna csak megtartom, ha elindult… tömegből be fog menni… lendület kell… sebesség, hogy legyen kormányerő! Egy dologra kellett figyelnem, ami ebben a helyzetben a legnehezebb 😀 az egészet úgy kellett végig csinálni, hogy ne legyen túl flegma, de azért érezzék, hogy ez egy szürke péntek… be kell állnia kikötőbe… lássák és azt érezzék, hogy már engem a kis sziget látnivalói érdekelnek és nem a beállással törődöm! Minden úgy sikerült, ahogy gondoltam! Lendületesen érkeztem, fordítottam, lefújattam, közben hátramenet és partfal előtt egy nagyobb gáz előremenet és már meg is álltam a “helyemen”. Gondoltam most, hogy minden oké volt johet a vége poén a motoroson lévő két fiatal srác, mint közönség lesz! A kékpolós már éppen indult vissza az irodába és az egyik társa finom kézmozdulatot tett – jelezve nekem, hogy dobjam a kötelet és segít kikötni a hajót! Tőlem csak egy: No assistance!-ra futotta!

Irodába be, papírokat intézni, fizetni, vacsit szerezni és felkészülni az esti dzsihádra!

Már tegnap tudtam, hogy jön a Rock&Roll estére! Fel is kszültem a 35-40 csomós szélre! Rendben ment minden és le is feküdtem! fél 3 felé arra ébredek, hogy ez nem a 35-40 csomós szél hangja! Fura érzés! Kimegyek és érzem, hogy itt vannak rendes vendégszelek az alap 35-40-re. Balatonon ezt hívják pöfföknek! Illetve ott ezt már nem is tudom, hogy emlegetnék a Kocsmai Vitorlázók Országos Szövetségénél! 😀 Legenda lenne belőle sztem! 😀 Na itt ez annyira nem nagy szám, hogy a kikötő éjszakai személyzetéből senki… senki arra sem nézett! 😀 Gyorsan kötöttem 3 springert a starbord bikákra és stabilizáltam a rövid mooring (kissebb hajókra van a kikötő tervezve nem 56-osra, melletem a motorost váltotta délután két 44-es… nekik oké volt, de nekem rövid) és a starbord, half-bord szél tolta le a hajót és kezdett izgalmassá válni a helyzet… Kb. egy 40 perc volt mire mindent lekötöttem és a springereket is megcsináltam + a mooringot csumára húztam! Fújtam egyet és jött a második menet! A melletem lévő két hajót is ki kellett kötni, mert charteresek voltak és az öregnek nem nagyon tudott senki sem segíteni a hajóról! (mondjuk mikor elkezdtük kikötni a hajójukat bementek aludni) fasza! Gondolták minden rendben lesz!

Szóval nem részletezem, de mivel nem sok idő maradt mindenre igy gyors és hatékony megoldásokat kellett választani! Ami a kezembe került kötél azzal kötöttem le amit csak tudtam! Olyan volt Kundalini mint egy akadálypálya!

 

 

Végeredmény SZÉL – KUNDALINI 2:1

Első találat: A bimini (azok a jópofa kék sátrak, amik megóvnak esőtől, széltől)) egyik tartó inoxa (vadi új minden porcikája) egy csavarkötésnél – túl lazá lehetett meghúzva – engedett! 1:0 Ezt kötéllel leszorítottam! 1:1 A bimini és sprayhood nem szállt el!

 

Viszont a sprayhood alsó-hátsó tartósarkánál feltépte a rögzítési pontot… ezt nem cseréltük még ki, de volt új, erősebb rögzítószem a csavarosban erre a célra! Ha korábban kicserélem, akkor most nem kapunk be egy potya pontot! Szóval így lett 2:1

Mikor minden biztonságban volt és kicsit a szél is csitult lefotóztam a TWS max-ot!

 

Alvás… illetve csukottszemmel való aludni akarás… mert minden zajra figyeltem… ugyan nem vártam hosszabbítást, de ki tudja itt az Olaszoknál mi a szokás 😀 lehet jön egy nagyobb végzetes pöff és a 2:1 rögtön egy K.O. lesz!

Szerencsére nem így történt!

Capri nem lett a szívem csücske… Majd holnap! 😀