6:30-kor ébresztó, gyorsan vízre tesszük Tomival a dinghy-t és csúszok vele egy gyors kört a kikötő külső oldalán! Semmi változás! Sajnos! Van egy fordulat, ahol fulladozik – alatta és fölötte minden oké, de azon a fordulaton kicsit “befullad”. Igyekszem nem leragadni az ilyen – másoknak – semmit mondó dolgoknál! Szóval a gumis vízen, a csomagok összepakolva, a taxi 10-re a hotel előtt (a kikötő előtti hotel előtt… előzőnap a mosodából először-másodszor utaztunk vele, de ez hosszú mert másodszor- először és másodszor-másodszor én már nem voltam… csak először-először és mint írtam először-másodszor! Ki érti ezt?) Kérdezzétek meg a feleségem, mert Ő – biztosan állítom – Őtudja! Ő hagyta el a telefonját a szennyeszsákban…

10:14-kor már a taxiban mosolygunk nagyokat… fura autóban ülni! Olyan gyorsan történik minden! A forglaomban, az olasz forgalomban “gyönyörködünk”! Nem tudom milyen lehet a közbiztonság Nápolyban, de egy forgalmas utcában 6 rendőratót láttunk “munka közben”… Harlem feeling volt a negyedben! Olyan 60-70-es évek beli díszlet volt a város ezen részén…

kojak city

A kép “csak” illusztráció 😀

A Nápolyi nemzetközi repülőtér Dél-Olaszország legnagyobb repülőtere (mekkora lehet a többi?). Nápoly Capodichino körzetében fekszik (az imént említett Kojak film) kellős közepén!

kojak team

Nyílván ez is illusztráció! (Nem… Nem találkoztam velük Nápolyban!)

Kb. 11 óra felé jöhettem el a reptérről és egyenesen a Borgo Marina-ba mentem. Hazaértem, itt vagyok a hajón! Pakolok a feleségem és a Tomi után – nem túlsokat… úgy vagy 2-3 órát. Közben Dani hívott és kérdezte “Mámmá útón van-e hazafelé?”, mert ő megy értük a reptérre! Vacsi, zuhany, blogírás és alvás.