Hajnal van, ennyit észlelek a világból. Édes 5:30-kor szállt ki a meleg takaró alól. Azt mondta azért megyünk ilyen korán, hogy legyen időm megnézni a várost. 🙂 Egyem meg! 8:00-ra már itt is voltunk Pisaban, ezt is csak onnan tudom, hogy hallottam amikor rádión beszólt a kikötőnek, hogy érkezünk. Szépen lekommunikálta, hogy merre kössünk ki. Ekkor ébredtem újra. Az esti Neocitran úgy eltett mára, hogy az valami csodálatos, mondhatni teljesen zavartalan éjszakám volt. 🙂 Most ugyan köhögök, de legalább kapok levegőt az orromon. Szép az élet és itt vagyunk PISA-ban!!! =)

Felkaptam valami göncöt magamra, kimásztam a kabinból és készítettem magamnak teát meg kentem vajas lekváros baguett-et. Bevettem a vitaminokat és irány az irodába papírozni, fizetni. 10:00-körül el tudtunk végül indulni, de csak hármasban. Tündi és Attila a hajón maradtak pihenni. Mivel vannak ilyen remek alkalmazások a telefonomon, könnyen megtaláltuk a buszmegállót.

(rome2rio.com – mindent megmond hol, merre, mivel és mikor)! Pár perc várakozás után jött is a busz, nekünk ugyan nem volt készpénzünk csak kártyánk, de a kutya nem kért tőlünk semmit. Szóval 20percig mentünk ingyen a 010-es járaton a végállomásig.

DSCN0125

Ott át kellett (volna) szállnunk egy másik buszra egy 5perces menetre… Beálltunk a buszmegállóba, persze odajött egy indiai turista gyerek minket kérdezni, hogy melyik busz megy a toronyhoz. Még időm nem volt megnézni, de jött egy busz és felszálltunk a téves járatra. Ezzel amúgy semmi gond nem is volt, ahogy észrevettük, hogy távolodunk a céltól, le is szálltunk. Szegény gyerek, jól rajta maradt a buszon. Lehet, hogy még most is a városban kering. 🙂 Nekünk viszont jót is tett az a 10perces séta, mert legalább felfedeztük a környéket. Szépséges épületek látványával lettünk gazdagabbak.

GPS a kézben és hipp-hopp a toronynál találtuk magunkat. Élőben mégszebb!!

Hemzsegnek a turisták, borzalmas a tömeg és az a sok bamba fotózkodó birka… Nem bírom idegekkel, egyikünk sem szereti a tömeget. Már nevetni sem bírtam a sok ugyan olyan mozdulatot majmoló idiótán. El akartam tűnni minél hamarabb. Édes tartotta bennem a lelket és elvitt egy olyan kis szegletébe a parknak, ahol rajtunk kívül senki nem volt.

Ott felküldte a drónt, hogy készítsen pár légi felvételt a helyszínről. Nos, mint tudjuk ez Rómában nem jött be… gondoltam itt sem fog. Azonnal rámozdul az emberre pár security-s forma vagy rendőr, de úgy látszik ez a mi napunk. 🙂 Olyan gyorsan felküldte Édes az égbe a Mavic-et, hogy esélyük nem volt észreveni… csak mikor leszállt újra. Akkor odajött hozzánk egy biztonsági őr és olaszul kérdezte, hogy ugye nem mentünk a tér fölé képeket készíteni????!!!! Mert azt tilos. 😀 Mondtuk, hogy áááááááá…. neeeeeeem! Csak most engedtük föl a gépet. 🙂 Bevette és megnyugodva visszatért a pozíciójába. Mi pedig elégedetten nyugtáztuk, hogy ez is megvolt. Nem sok embernek vannak ilyen szép felvételei a ferde toronyról. 🙂

Az egész hely gyönyörű…

Édesnek sikerült 1-2 nem túl elcsépelt képet lőnie rólam is, ha már ott voltunk… Felrúgtam a tornyot. Köszönöm!

Miután kifotózgattuk magunkat, megindultunk visszafele, hogy ebédelünk egyet végre. Próbáltunk kimászni a turisták rajzásából és találni egy normális (nem túlárazott) éttermet. Sajnos nem találtunk semmit a közelben, ezért fogtuk magunkat és megkerestük a buszmegállót, ahonnan vissza tudtunk menni a kikötőbe. Közben sok érdekes dolgot láttunk, amiket meg is örökítettem.

Subway figura

DSCN0086

A kukásautóról még videót is sikerült készítenem. Félelmetes a technika. 😀

A híd és a folyó

És láthatóan itt is beköszöntött az ősz

DSCN0114

Mikor visszaérünk, körbenéztünk a környéken, hogy ven-e esetleg valami ehető errefele. Találtunk egy kis pizzázó szerűséget, ahol kényelmesen megebédeltünk. Már nagyon elfáradtunk mind. Tomit ott is hagytuk pizzázni, addig elmentünk egy boltba megvenni a  legszükségesebeket. 🙂

16:00, újra a hajón. Tündi Francia hagymalevest és Brownie-t készített nekünk. Kedves tőle, de még nem tudunk enni. Ahogy megérkeztünk, ők már pakoltak is össze és indultak a városba szétnézni. 🙂 Innentől kezdve szabadfoglalkozás indul. Én írok, tolom a Neocitrant és valószínű megint ki fogom ütni magamat. SIKER. Alig élek, megyek is aludni. Sziasztok!