7:30 ébresztő, 8:00 indulás, mert nyitják a hidat és át kell jutnunk még ebben az órában. (Minden órában csak egyszer nyitják fel!). Kiszaladok az orrba, Édes indítja a motort és már húzom is fel a horgonyt. A hajó bírja a megpróbáltatásokat, a kattogás nem hallatszik most lentről, de ez még nem jelent semmit. Minden a legnagyobb rendben, EDDIG. Nekem is volt szerencsém átvenni a kormányt menet közben. =)
A híd nyitása:
Átértünk a hídon és bontjuk a vitorlát. Alig vettük észre és már meg is érkeztünk. 10:30, Preveza, a kattogás folytatódik. Tomi most jelentkezett be, hogy sikeresen landolt Korfun. Olyan 16:00-körül fog ideérni. Közben lehorgonyoztunk a prevezai öbölben, amit Órmos Vathinak hívnak. Nagy a nyugalom, békés az egész öböl. Rajtunk kívül 15db hajó horgonyzik ugyanitt. Minden környező kikötő tele van. Nagy szerencsénk van a holnapi szabad kapacitású Marinával. 3db található egymás mellet és csak ebben az egyben (Prevéza Marina) volt lehetőségünk 1-2 napot kidaruzva állni. Amint megérkeztünk meg is kezdtük a nagytakarítást. Ezt elég meglepő lehet olvasni minden bejegyzésemben, de kulcsfontosságú része a mindennapoknak. Mindig mindent vissza kell tenni a helyére, elmosogatni és patyolatra kitakarítani. Ezen kívül számos olyan szöszölős dolog akad egy hajón, ami órákat elvesz egy-egy napból.
Miután elvégeztük a kötelező feladatokat, úgy döntöttünk kimegyünk a városba szétnézni. Bepattantunk a Dinghybe és irány a part. Hatalmas hullámokon csapattunk kifelé.. Volt egy kanyar, ahol konkrétan egy vödörnyi vizet kaptunk az arcunkba. Semmi gond, szétröhögtük magunkat. Kaptunk már nagyobb pofonokat is az élettől. 😀 Kikötöttünk, majd kisétáltunk a bárokkal és éttermekkel teli partra. Az első kép ami fogadott minket egy alvó kutyus volt, akit semmi az ég világon nem zavart álmában, mi sem akartuk..
Varárnap lévén elég kihaltak az utcák. Csak este 18:00-fele nyitnak újra a boltok, addig csupán egy tucat lézengő turistát látni a parton, akik fotózgatják a sziget szépséges adottságait. Azt mondom ezek a Görögök tudnak élni.. 14-18:00-ig lehet egy hatalmasat aludni ebéd után, aztán pedig este mehet a hepaj.
A sétika után beültünk egy helyi vendéglőbe, ami egy szűk utcácskában helyezkedik el, egy utcányira a tengerparttól. A neve hableány. =)
A hely kialakítása igencsak érdekes, mert ha benéz az ember az ajtón, akkor egy szupermarketet lát, de közvetlenül mellette ott a konyha és a mosdók is. (kb. a chipses stand mögött rögtön). 😀
Az étlapon mégérdekesebb dolgokat találtunk, igaz nagyon olcsón.
Mindegy, szimpatikus ez a kis hely. Ember sehol.. csak mi. Leültünk, most is csak valami csipegetni valót kértünk ebédre.. Görögországban már az előételektől összeesik az ember.
Én olyan jól laktam, hogy azt hittem lefordulok a székről… Ez mostanában jellemző. Annyit eszem, hogy alig bírok utána létezni. (TUDOM, NEM LÁTSZIK). Miután befaltuk a kaja nagy részét, bementünk az étterem bolt részébe vásárolni. Tej, vaj, mosogatószer, stb.. Innen teli zsákkal sétikáltunk vissza a kikötött Dinghyhez és csapattunk vissza a hajóra. Kipakoltam és nem telt el 10perc, Tomi szólt, hogy megérkezett Prevezára. Édes egyedül ment ki érte, mert hárman bőröndöstül már szűkösen fértünk volna el a kis gumicsónakban. 🙂
Itt éppen megérkeznek a srácok:
Tomi hozott nekem Névnapi ajándékcsomagot. Egyem meg.. Szó szerint!! :))))
19:30, Szabadfoglalkozás. Édes kint olvas én pedig mellette szerkesztem a blogot. Hirtelen valami fura hangra leszünk figyelmesek.. kinézek oldalra és két delfin úszkál a hajó mellett. =) Nemrég dobta körénk a halászhálóját egy helyi halász bácsi. A kis okoskák meg ide jönnek megdézsmálni az állományt. Rohantam előre az orrba, hogy valami használható képet készítsek róluk. Annyira édesek!!!!
Naplementében:
És utána:
Aztán percekkel később egy újabb kis lény bukkant fel levegőért a hajó körül. Egy ideig fejtegettük mi lehet az, végül megmutatta magát ő is. Egy hatalmas teknős, amit egészben nem sikerült lefényképezni, csak a feje búbját. =) Micsoda élővilág van itt alattunk kéremszépen.
Miután kigyönyörködtük magunkat az állatkákban, összeszedtük magunkat és újra csónakba ültünk, most már hármasban. Kikötöttünk a szokásos helyen és módon, majd kisétáltunk a mostanra turistáktól hemzsegő partszakaszra. Rengeteg szűk kis utca nyílik a fő sétáló utcáról, amik tele vannak pakolva asztalokkal és székekkel, alig lehet két asztal között elférni rendesen. Mindenhova invitálnak, hogy ott együnk, de mi célirányosan mentünk vissza a délutáni furcsa kis vendéglőbe.
Leülünk, rendelünk és egyszercsak odalép egy hatalmas ember, ősz, copfos és olyan arcszőrzete van, mint a férjemnek. =) Kedvesen köszön és megkérdezi hogy vagyunk, honnan jöttünk. Én visszakérdeztem, hogy ő ugyan kicsoda, honnan jött és mit szeretne, aztán közölte, hogy Ő a tulajdonos. 😀 Okééé… Akkor jóestét.
Szerintem ott ültünk vagy 1,5órát és beszélgettünk meg videókat néztünk, hogy mik az események a nagyvilágban. Őszintén szólva én csak az Irma hurrikán útját követem, Édes az atomrakétáét.. A többi valahogy eltörpül ezek mellett. Ami most a világban van, az egy hatalmas káosz. A hajón viszont tutira biztonságban vagyunk a vizen!
A tulaj még vacsora után kihoz egy bónusz dinnye tálat és itatna is valami helyi szíverősítővel, de azt már kihagyjuk. 22:30, indulás vissza a hajóra, tentike time van.
A fiúk indulás előtt zuhanyoztak, már csak nekem kell ájulás előtt intézkednem. Alig élek, pedig nem vittem túlzásba a mai napot sem. Lehet, hogy a víz és a nap egyszerre szívja ki az energiámat. Szép álmokat!
Nincs hozzászólás