7:30 ébresztő, 8:00 indulás, mert nyitják a hidat és át kell jutnunk még ebben az órában. (Minden órában csak egyszer nyitják fel!). Kiszaladok az orrba, Édes indítja a motort és már húzom is fel a horgonyt. A hajó bírja a megpróbáltatásokat, a kattogás nem hallatszik most lentről, de ez még nem jelent semmit. Minden a legnagyobb rendben, EDDIG. Nekem is volt szerencsém átvenni a kormányt menet közben. =)

DSCN8782

A híd nyitása:

Átértünk a hídon és bontjuk a vitorlát. Alig vettük észre és már meg is érkeztünk. 10:30, Preveza, a kattogás folytatódik. Tomi most jelentkezett be, hogy sikeresen landolt Korfun. Olyan 16:00-körül fog ideérni. Közben lehorgonyoztunk a prevezai öbölben, amit Órmos Vathinak hívnak. Nagy a nyugalom, békés az egész öböl. Rajtunk kívül 15db hajó horgonyzik ugyanitt. Minden környező kikötő tele van. Nagy szerencsénk van a holnapi szabad kapacitású Marinával. 3db található egymás mellet és csak ebben az egyben (Prevéza Marina) volt lehetőségünk 1-2 napot kidaruzva állni. Amint megérkeztünk meg is kezdtük a nagytakarítást. Ezt elég meglepő lehet olvasni minden bejegyzésemben, de kulcsfontosságú része a mindennapoknak. Mindig mindent vissza kell tenni a helyére, elmosogatni és patyolatra kitakarítani. Ezen kívül számos olyan szöszölős dolog akad egy hajón, ami órákat elvesz egy-egy napból.

Miután elvégeztük a kötelező feladatokat, úgy döntöttünk kimegyünk a városba szétnézni. Bepattantunk a Dinghybe és irány a part.  Hatalmas hullámokon csapattunk kifelé.. Volt egy kanyar, ahol konkrétan egy vödörnyi vizet kaptunk az arcunkba. Semmi gond, szétröhögtük magunkat. Kaptunk már nagyobb pofonokat is az élettől. 😀 Kikötöttünk, majd kisétáltunk a bárokkal és éttermekkel teli partra. Az első kép ami fogadott minket egy alvó kutyus volt, akit semmi az ég világon nem zavart álmában, mi sem akartuk..

IMG_9525

Varárnap lévén elég kihaltak az utcák. Csak este 18:00-fele nyitnak újra a boltok, addig csupán egy tucat lézengő turistát látni a parton, akik fotózgatják a sziget szépséges adottságait. Azt mondom ezek a Görögök tudnak élni.. 14-18:00-ig lehet egy hatalmasat aludni ebéd után, aztán pedig este mehet a hepaj.

A sétika után beültünk egy helyi vendéglőbe, ami egy szűk utcácskában helyezkedik el, egy utcányira a tengerparttól. A neve hableány. =)

IMG_4636

A hely kialakítása igencsak érdekes, mert ha benéz az ember az ajtón, akkor egy szupermarketet lát, de közvetlenül mellette ott a konyha és a mosdók is. (kb. a chipses stand mögött rögtön). 😀

Az étlapon mégérdekesebb dolgokat találtunk, igaz nagyon olcsón.

IMG_1611

Mindegy, szimpatikus ez a kis hely. Ember sehol.. csak mi. Leültünk, most is csak valami csipegetni valót kértünk  ebédre.. Görögországban már az előételektől összeesik az ember.

Én olyan jól laktam, hogy azt hittem lefordulok a székről… Ez mostanában jellemző. Annyit eszem, hogy alig bírok utána létezni. (TUDOM, NEM LÁTSZIK). Miután befaltuk a kaja nagy részét, bementünk az étterem bolt részébe vásárolni. Tej, vaj, mosogatószer, stb.. Innen teli zsákkal sétikáltunk vissza a kikötött Dinghyhez és csapattunk vissza a hajóra. Kipakoltam és nem telt el 10perc, Tomi szólt, hogy megérkezett Prevezára. Édes egyedül ment ki érte, mert hárman bőröndöstül már szűkösen fértünk volna el a kis gumicsónakban. 🙂

Itt éppen megérkeznek a srácok:

IMG_9672

Tomi hozott nekem Névnapi ajándékcsomagot. Egyem meg.. Szó szerint!! :))))

IMG_5576

19:30, Szabadfoglalkozás. Édes kint olvas én pedig mellette szerkesztem a blogot. Hirtelen valami fura hangra leszünk figyelmesek.. kinézek oldalra és két delfin úszkál a hajó mellett. =) Nemrég dobta körénk a halászhálóját egy helyi halász bácsi. A kis okoskák meg ide jönnek megdézsmálni az állományt. Rohantam előre az orrba, hogy valami használható képet készítsek róluk. Annyira édesek!!!!

smallimg_1835aga

Naplementében:

 

És utána:

Aztán percekkel később egy újabb kis lény bukkant fel levegőért a hajó körül. Egy ideig fejtegettük mi lehet az, végül megmutatta magát ő is. Egy hatalmas teknős, amit egészben nem sikerült lefényképezni, csak a feje búbját. =) Micsoda élővilág van itt alattunk kéremszépen.

Miután kigyönyörködtük magunkat az állatkákban, összeszedtük magunkat és újra csónakba ültünk, most már hármasban. Kikötöttünk a szokásos helyen és módon, majd kisétáltunk a mostanra turistáktól hemzsegő partszakaszra. Rengeteg szűk kis utca nyílik a fő sétáló utcáról, amik tele vannak pakolva asztalokkal és székekkel, alig lehet két asztal között elférni rendesen. Mindenhova invitálnak, hogy ott együnk, de mi célirányosan mentünk vissza a délutáni furcsa kis vendéglőbe.

Leülünk, rendelünk és egyszercsak odalép egy hatalmas ember, ősz, copfos és olyan arcszőrzete van, mint a férjemnek. =) Kedvesen köszön és megkérdezi hogy vagyunk, honnan jöttünk. Én visszakérdeztem, hogy ő ugyan kicsoda, honnan jött és mit szeretne, aztán közölte, hogy Ő a tulajdonos. 😀 Okééé… Akkor jóestét.

Szerintem ott ültünk vagy 1,5órát és beszélgettünk meg videókat néztünk, hogy mik az események a nagyvilágban. Őszintén szólva én csak az Irma hurrikán útját követem, Édes az atomrakétáét.. A többi valahogy eltörpül ezek mellett. Ami most a világban van, az egy hatalmas káosz. A hajón viszont tutira biztonságban vagyunk a vizen!

A tulaj még vacsora után kihoz egy bónusz dinnye tálat és itatna is valami helyi szíverősítővel, de azt már kihagyjuk. 22:30, indulás vissza a hajóra, tentike time van.

A fiúk indulás előtt zuhanyoztak, már csak nekem kell ájulás előtt intézkednem. Alig élek, pedig nem vittem túlzásba a mai napot sem. Lehet, hogy a víz és a nap egyszerre szívja ki az energiámat. Szép álmokat!