Hajnali 06:00, sípol a horgony csúszás jelzőnk! Úgy utálom a hangját, mindig rosszat jelez… Édes kipattant a meleg ágyikóból és felkapta az előre kikészített vízhatlant kabátostul. (Nem ma kezdte a srác… 🙂 Ezekre az eseményekre úgy érzem fel kell kelnem nekem is, mert bármi történhet és azért jó ha kéznél vagyok. Édes közölte, hogy ez így nagyon nem lesz jó, mennünk kell tovább.

Ami ezután jött, az egy rémálomba is simán beleillik! Első számú probléma, hogy elment a jobb kormány, valamiért irányíthatatlan lett. Második probléma, vak sötétség… Harmadik probléma, az a hatalmas sziklafal, ami nem volt túl messze tőlünk és ez egyáltalán nem volt nyugtató ebben a helyzetben. Miután Édes felmérte a terepet, szólt a fiúknak, hogy kell segítség a horgony felszedéséhez. Közben előkapta a segédkormányt egy ládából és sikeresen átvette az irányítást. Szerencsésen kimanőverezett az öbölből. Már mindenki ébren volt, a hullámok eléggé dobáltak… én szédültem is rendesen, Tomi csak két napja van rosszul… szóval valami jónak kéne már történnie!! Kinéztem a Pilot könyvben a hozzánk lehető legközelebb eső kikötőt és arrafele vettük az irányt. Szerencsére nem volt messze, de hogy miért pont hajnali 6:30-kor jön ki egy komp a picike kikötőből az most is rejtély.

Reggel 7-re sikeresen kiötöttünk egy úszó pontonhoz. A hajó hátulját két kötéllel kötöttük le, az elejét pedig mooring-kötéllel rögzítettük. Végre nyugalom, nem dobálnak a hullámok. Miután mindenki túltette magát a hajnali megpróbáltatásokon, visszafeküdtünk aludni picit. Édes persze nem, mert nekilátott ellenőrizni, hogy mi szállhatott el a rendszerben. 9-kor ébresztett a férjecském, hogy menni kéne intézkedni, mert tudja mi a baj. A jobb oldali kormány szerkezetből egy stift megadta magát. Összeraktam magamat félálomban (nem voltam túl friss), majd gumicsízma fel és irány a falucska. 🙂 Világosban ez is olyan kis meseszerű, imádom ezeket a helyeket!

Kisétáltunk a szárazföldre és körbenéztünk az éppen ébredező faluban, hátha találunk egy hajós boltot. Az sajnos zárva volt, de megtaláltuk az irodát. Meg egy padon alvó cicuskát. =)

Activity kezdődik, senki nem beszél angolul. 😀 Azért jó, hogy értek bizonyos dolgokat olaszul, könnyebben túljutunk a nehezén. Azonnal szereztem egy szerelőt, aki kijött megnézni a hajót. Kalapált egy sort és elvitte a javítandó részeket. Azt mondta pár óra és jön vissza… addig megreggeliztünk a hajón, majd rendrakás után Tündi elsétált Attilával falut nézni. 🙂

Egyetlen bosszantó dolgot láttam ma, az pedig egy kismadár begyűjtő szörnyeteg volt. ITT MEGESZIK A PICIKE MADARAKAT! 🙁

DSCN9765

Édes a telefonján lógott egész délelőtt, mert a céges dolgokat is intézni kell ám. Én porszívóztam és írtam, mert nagy volt az elmaradás. Fogy is a netem rendesen…

A nap fénypontja eddig a WC papír tartók és a WC kefék felszerelése volt, amit Édessel csináltunk nap közben. A legmenőbb és legdrágább Óceán szériás WC felszerelések!! 😀 Ebéd csak 14:00 után készült, mert Tündiék későn értek vissza a sétából. Közben megérkezett a szerelő bácsi is, aki laza 240Eurót kért el egy aprócska munkáért. Köszi!

Viszont a kormányunk jobb, mint új korában. Remélehetőleg nem lesz több gond vele.

Ezek után elment a kedvünk is attól, hogy itt éjszakázzunk újabb 100Euróért, mikor a szomszéd kikötőkben 40-ért is tudunk… 16:30-körül útnak indultunk és menet közben találtuk ki, hogy hol fogunk megállni legközelebb. Elba szigete nagyon messze van még, éjszaka pedig nem szeretnénk menni ma sem hajnalig. (reggel 5-körül érkeztünk volna meg). Így egy közelebbi helyre esett a választás, Porto Santo Stefano-ra.

Szép volt ma is a naplemente, fogyott mellé egy kis Rosé is…

Bejelentkeztem a rádión, hogy fogadjanak minket a kikötőben. 18:30, elég gyorsan megérkeztünk, de már sötétben…

… a város fényei segítségünkre voltak kikötés közben. Miután megérkeztünk, Tomi lemosta a hajót, Tündi nekilátott a Minestrone levesnek vacsorára, a fiúk pakoltak, telefonáltak, én pedig elkészültem, hogy kimegyek a boltba feltankolni élelmiszerből. Tomi jött velem miután végzett a hajó mosással. Alig 10percet sétáltunk a legközelebbi boltig, ami éppen akkor zárt mikor megérkeztünk. 😀 Semmi gond, pakoltunk ezerrel és kedvesen megvárták.

Találtam egy ilyen cukiságot, hát persze, hogy bekerült a kosárba… 🙂

IMG_4278

Később kiderült, hogy nagyon jó befektetés volt az 1Eurós chips, mert volt hozzá ajándékba két ÉN PICI PÓNIM-os hajgumi is. :))))))

20:20, már vissza is értünk a hajóra. Készül a vacsi… isteni illatok szálldogálnak a hajón. A leves olyan finom volt, hogy kétszer szedtem belőle.

DSCN9796

Tündi! Kell a recept! 🙂

Este 22-körül lehettünk, mikor mindenki kidőlt. Legalábbis onnantól kezdve csend volt a hajón. Én még gépeztem picit, hogy teljesen lefáradjak. Édes már elájult mellettem rég. 🙂

Mindenkinek szép álmokat és pihent reggelt kívánok.