7:00 előtt ébredtünk, volt egy kisebb vihar. Félelmetes, mikor körülöttünk csapkodnak a villámok és csak mi horgonyzunk az öbölben. Nem bánnám ha nem vágna bele az árbócunkba egy kósza villám. 7:10-kor már úton voltunk a következő állomásunk fele, nincs sok szél, de mi azért megtettük a tőlünk telhető legtöbbet a haladás édekében. Reggelire finom forró tea és vajon pirított kifli fahéjasan lekvárral. NYAMMMMMM! Isteni volt, egész nap tudnám ezt enni. 11:00, erősödik a szél és picit gyorsabban tudunk haladni. Édessel otthoni ügyeket intézünk telefonon.

Elkaptuk a szelet vagy az minket, de sikerült jó tempót diktálni. Órákon át esett ma az eső, folymatos viharzónákon mentünk keresztül, a villámlás és mennydörgés állandósult. Ma már vízhatlanban és gumicsízmában toltuk végig a napot. Ebédre négysajtos spaghetti volt, persze én paradicsomosat ettem, mert az a kedvencem. 🙂 Uzsonnára tejbegríz…

Az egyik előző posztomban azt írtam, hogy alig tudok egy versnyit írni az eseménykről, most ugyan ezt mondom, mert vagy 10 órát meneteltünk és semmi sem történt. Csak a mai nap végé volt esemény…

DSCN9086DSCN9091

Megérkeztünk Rocella Ionica kikötőjének bejáratához. (Porto delle Grazie)

DSCN9096DSCN9097

Ilyenkor mindíg megnézzük a Pilot könyvben, hogy hogyan kell megközelíteni az adott kikötőt, mire kell figyelni, stb. Az a helyzet alakult ki, hogy ellentétes információkat találtunk a GPS-en és a könyvben. Lassan csordogáltunk befele a kikötőbe, mikoris a bejáratnál  egy egészen “finom” megtorpanást éreztünk. Kundalini szinte megállt, na szuper!!! Tolatás ezerrel. Olyan alacsony a vízmélység, hogy a 2,20cm-es tőkesúlyunknak leért az alja. A szívem majdnem megállt, mert ez egy baromi tragikus pillanat ha az ember nem tud vele mit kezdeni. Édes hidegvérrel kezelte a helyzetet és nem történt semmi komolyabb baj. Felvetült a kérdés, hogy akkor most mi lesz? Megpróbáljunk mégegyszer nekifutni vagy vágjunk neki az éjszakának és lötykölődjünk reggelig… Sajnos egyik sem túl jó opció! Volt pár percünk tolatás közben megvitatni, hogy akkor hogyan legyen tovább.

Én azt javasoltam, hogy ne kockáztassunk, fontosabb a hajó, mint ezt a rizikót bevállalni. Édes azt mondta nézzük át mégegyszer a könyvet, hátha találunk valami megoldást. Éérthetetlen módon benne volt “a kulcs”, hogy hogyan kell bejönni ebbe az “Ördögi Marinába”. Egészen konkrétan a bejárat kellős közepén nincs mélység, míg a sziklás két oldalánál van éppen 3m. Nekifutottunk mégegyszer és baromi lassan kerültünk egyre beljebb… Én levegőt venni is alig mertem, közben Édes kérdezgette, hogyakkor most ha összehasonlítom a GPS-t és a könyvet, akkor jól jövünk-e…? Erre nagy felelősség válaszolni akármit is. Összeszedtem minden bátorságomat és amennyire tudtam, koordináltam a kapitányt. Végül is én is kapitány vagyok (év eleje óta). 🙂

Nagyon lassan csordogáltunk be a kikötőbe és mikor biztonságosnak ítéltük meg az alattunk lévő mélységet, fellélegeztünk. Szürkület volt. Beálltunk a benzinkút mellé és odajött két Olasz ember segíteni. Mondták, hogy estére nem maradhatuk itt, mert nagy lesz a mozgás (sok hajó jön-megy folyamatosan). Azt is mondták, hogy rádión kell bejelentkezni a kikötőbe (a 14-es csatornán). Előkaptam a rádiót, bepötyögtem és megbeszéltük merre álljunk be estére. Segítettek nekünk kikötni egy nyugodt partfalra.

(Senkit se tévesszen meg, ez egy reggeli kép, csak mutatom hol álltunk).

DSCN9103

Édessel ezután kimentünk az irodába elintézni a papírmunkát, kifizetni az éjszakát és megkezdődött az esti menet. Mosoda, Vízfeltöltés, takarítás, pakolás, hajó mosás, stb..

Kisétáltunk a zuhanyzókhoz, bepakoltuk a mosni valót a gépbe és elkezdtünk VOLNA zuhanyozni, hajatmosni végre, ha nem napkollektoros lett volna az épület… Ami azt jelenti, hogy a napfény erejét felhasználva termeli a meleg vizet, de mivel nem sütött a nap szerintem napok óta, nem volt meleg víz! 😀 Ilyen az én szerencsém. Visszasétáltunk a hajóhoz és mindezt megtettük a saját fürdőszobáinkban.

Későre járt, Tomi vacsorára megcsinálta a Dorado “maradékát”, mert pont 3 adagra való maradt. Most nemhogy megkóstoltam a halat, de meg is ettem a saját adagomat! A halgyűlölőknek mondom, hogy nem is olyan szörnyű, sőt… kimondottan finom ez a halfajta. Nem érezni a szagát és az ízéről sem mondaná meg senki, hogy ez a puha és tiszta omlós hús valójában HAL. Citrommal és fokhagymával, krumplis körettel tökéletes! 🙂

Vacsora után mindenki intézte a saját dolgát. Én blogot írtam, Tomi a mosodát és takarítást intézte, Édesem elaludt… annyira elfáradt a hosszú úton. Ő kel minden nap a legkorábban és persze, hogy neki kell midenre odafigyelnie. Meg kell tervezni az útvonalat, figyelni kell a szelet és az időjárást. Meg még meganyi dolgot, amit fel sem tudnék sorolni.

Szóval az este csendesen telt. 23:30-körül sikerült nekem is mindent elintéznem és befeküdtem a puha – meleg ágyikóba a szuszogó férjecském mellé. 🙂 Szép álmokat!