Reggel 8-kor már mindenki talpon, időben sikerül elhagynunk ezt a csodálatos ipari kikötőt és elkapni egy kellemes szelet. Reggelire hideg tál volt sok finomsággal (avokádó krém, kolbász, stb.) és puha kenyérrel. 🙂 Zökkenőmentesen vitorláztunk egész nap. Ebédre Tomi csinált Carbonara spaghettit, utána mindenki pihent kint a cockpitben a meleg napsütésben. Semmi különleges vagy említésre méltó nem történt az úton.

Délután érkeztünk Giannutri szigetére, még éppen naplemente előtt.

Nem volt egyszerű mutatvány a mai horgonyzásunk, picit oda is vágódott a horgony a hajó orrához… Még az élvédő sem tudta egészen megvédeni az csapódástól. Valami nem oké a lánccal vagy az elektromos csörlővel…

Egy csodaszép kis öböl közepén álltunk meg, ahol nem csak a horgonyzással akadtak nehézségeink, hanem Attila és Tomi Dinghyvel való köteles mutatványa is hosszabbra sikeredett, mint kellett volna. 😀 Nem tudták rálasszózni a kötelet a sziklákon árválkodó vasrúdra.

DSCN9684

Miután háromszor felszedtük és leengedtük a horgonyt, nagy nehezen sikerült megoldani a köteles problémát is. (Ennyit nem szoktunk bénázni).

DSCN9681

Miután meggyőződtünk róla, hogy jó helyen vagyunk, Attila úgy érezte neki búvárkodnia kell, visszajött, felvette a felszerelést és már bent is volt a vízben. 😀

DSCN9680

DSCN9744

Én Tündivel úgy döntöttem kimegyek a partra szétnézni. Édes kivitt minket Dinghyvel, míg Tomi pecázott kicsit az öbölben. Nemhogy nem bántam meg a sétát, egyszerűen haragudtam volna magamra ha nem megyek ki. A sziget hívott magához. Olyan csodaszép helyeket láttunk, hogy leírni sem tudom. A sziget zöld erdős kis mesevilágot rejtett a hajótól párszáz méterre. 🙂

Egyetlen ember és egy kis Piaggio volt fellelhető a szigeten, de ez pont elég is volt. A domb tetejéről pedig sikerült szép képeket készítenem Kundaliniről.

Miután kisétáltuk és kifotóztuk magunkat Tündivel, visszatértünk a létránkhoz és Édes jött is értünk. Én visszamentem vele a hajóra és megmostam a hajamat. Tündi kint maradt, hogy Attila jöhessen érte Dinghyvel, mert vele is ment egy kört a hegyoldalban.

Miután visszatért mindenki a fedélzetre, volt egy gyors megbeszélés, hogy merre-hogyan tovább. A kapitány úgy döntött még ma este mennünk kell a szél miatt. Összekaptuk magunkat, horgony fel és irány Giglio szigete. Teljesen ránksötétedett, szinte vak sötétben mentünk végig a következő horgonyzóhelyig. Attiláék felcsaptak egy üveg vörösbort, amit én is megkóstoltam. Életmentő egy ilyen… 🙂 Tündi közben berakta a sütőbe a mai vacsoránkat (Krumpli hallal). Én természetesen másra pályáztam, maradt még csirkemell és finom kenyér is.

Este 21:00, megérkeztünk Giglio szigetére. Lehorgonyoztunk a NEM-finoman dobáló hullámokon az öbölben és megvacsoráztunk. 22:20, mostanra mindenki elfáradt és elvonult a kis szobájába. 🙂 Szerintem én is visszavonulok a férjecskémmel és pihenünk, mert az előrejelzések szerint éjszaka lesz egy kis DZSIHÁD.

A körülményekhez képest jó éjszakát remélek magunknak és mindenki másnak is! 🙂