Ma nem kell korán kelni, mert gyorsan Nápolyban leszünk… ennek ellenére 6:30-kor csörög az óra és Édes már a Dinghyből fotózza körbe a hajót kintről. Én még pihenek, mert elég zaklatott éjszakánk volt. Nagyon dobáltak a hullámok és még most is rettenetesen billegünk. 7:00-re összeszedtem minden erőmet és felöltöztem, összedobtam egy gyors reggelit és már majdnem elindultunk Édessel a partra, mikor Tomi felébredt. Megvártuk őt is míg elkészült és együtt indultunk ki a partra boltot keresni… meg várost nézni. A hullámzás most is elég nagy, kalandos lesz a kikötés. Nem egyszerűen, de sikeresen kikötöttünk egy étterem előtti mólóra, (világosban megtaláltuk) és elindultunk a végtelen lépcsőkön felfelé… mikoris jött két srác és közölték, hogy ott nem lehet kikötni, mennünk kell. Szuper! Szólhattatok volna előbb is, nem a 20.000.-ik lépcsőfoknál. Mindeközben kérdezés nélkül elkötötték a motorosunkat és kivitték egy bólyához. KÖSZI! Azonnal visszaindultunk, hogy megkérdezzük a jó édes anyujkat, hogy hogyan is gondolták ezt. Mivel Édesnek van egy fellépése, a srác máris készségesen vitte vissza Tomit a Dinghyhez, addig mi átsétáltunk a másik partszakaszra Édessel, hogy ott kösssünk ki. Nem egyszerű ez a népség… Viszont a sziget gyönyörű!

Ahogy odaért Tomi a másik oldalra, kikötöttünk, elindultunk újra fel a lépcsőkön. Egészen a következő étteremig jutottunk, mikor szóltak, hogy itt sem lehet kikötni. Ugyan kit zavarunk??? Jesszusom, ez már kiborító volt. Visszamentünk a Dinghyhez és feladtuk Capri meghódítását és a kajabeszerzést is! Én még szívesen próbálkoztam volna még, de a fiúknál betelt a pohár. Elindultunk hát Nápolyba. 🙂

Mindösszesen három órát jöttünk és ott is voltunk Nápoly (ipari) kikötőjének kapujában. Rettentően mocskos ez a város, még a tengeren is sok szemét úszkál…

Elkezdtem körbehívogatni a kikötőket, hogy mennyi az annyi és van-e szabad helyük számunkra. Mindenhol volt és elég drágán adják őket. Találtunk egy picike kikötőt (ahova bejelentkezni nem tudtunk, mert adat sem volt róla a könyvben) és úgy döntöttünk megpróbáljuk először azt.

Nagy nehezen sikerült csak mooring-ra helyeznünk magunkat és kikötni a hatalmas partfalhoz. Rettentően koszos és büdös ez a hely, picit másra számítottam. Miután elhelyezkedtünk, elindultunk Édessel a szokásos bejelentkezős túránkra. Tomi addig szervízelte a hajót. 15:30, még nem ebédeltünk… Gondoltuk gyorsan becsekkolunk az irodában és kiegyünk Pizzázni. 🙂 Nem jött be. Csak hosszas keresgélés és kérdezősködés után találtuk meg az illetékeseket egy lepukkant épületben. Ott kérdezte az egyenruhás kisember, hogy engedélyünk van-e..? Hát, az nincs. Honnan és kitől kéne kérni? Megkezdődött a telefonálgatás, közben eljött velünk a hajóhoz. Javasolta, hogy jelentkezzünk be rádión, a 14-es csatornán. Én próbálkoztam, semmi válasz. Közben végig telefonálgatott, hátha utolér valakit. Jött egy másik javaslat, próbáljunk meg egy másik csatornát. Míg én rádiózgattam, hófehérke bekéreckedett Kundalinire és lement Édessel bekapcsolni a beépített rádiót.

DSCN9385

Ez komolyan bemegy cipővel és rááll a hófehér szőnyegre??? Úristen. Édesnek szóltam, hogy jelezze már neki, hogy cipőt le! Édes mondta, hogy okééé… de ő valami magas rangú tengerész akárkicsoda… Na jóóó, mondtam neki, hogy tőlem lehet az Angol Királynő is, CIPŐT LE! Nekem kellett rászólnom, hogy ugyan nézzen már körbe odalent és legyen szíves csak a barna szőnyegen állni. Elnézést kért és úgy tűnt megértette. Erre két perc se telt el és ott topog. Nem hiszem el, szólok neki mégegyszer. Elnézést kért ismét. 😀 Bolond az emberünk, de semmi gond, nem lett koszos a szőnyeg. Lementem én is rádiózni hozzájuk, látványosan mezítláb. 🙂 Onnantól kezdve nem mozdult, csak beszélt telefonon. Hosszú percek teltek el így, mire kinyögte, hogy nem maradhatunk. Rendes volt amúgy, nem az a rosszindulatú fajta. Megköszöntük neki a semmit és elindultunk a következő kikötő irányába. A lehető legdrágább helyen kötöttünk ki, bízva abban, hogy itt minden rendben lesz.

Segítőkész személyzet fogadott minket a kikötőben, rögtön hárman segítettek a kikötésben. Addigra már 16:30 is elmúlt és eléggé éhesek voltunk. Tomi elkezdett hajót mosni, addig mi Édessel elmentünk felderíteni a környéket. Találtunk bolot, ahol azonnal be is vásároltunk és egy szimpatikus pizzériát, ahonnan 3 pizzát sikerült elvitelre vennünk. Séta vissza a hajóhoz, kalandos beszállás a Dinghybe, megint pizzástul. 😀 Megérkeztünk a hajóra és azonnal felfaltunk mindent. Gondoltam itt az idő, még sötétedés előtt elmehetnénk egy jó hajmosós zuhanyra a kikötőben…

Ami történt, azt nehéz szavakba önteni, ezért képpel próbálom meg inkább illusztrálni. Megérkezett a telefonon nonstop rendelhető csónakos bácsi, hogy elvigyen minket, (ahova csak szeretnénk menni kikötőn belül).

IMG_0821

Mondtam neki, hogy zuhanyoznánk, vigyen a mosdókhoz. Mondja a bácsi, hogy rendben, de most nincs meleg víz, amúgy a zuhanyzó ott van a hajótól egy percre. Rendben, nagyszerű. Azért megnézzük ha már itt vagyunk… Itt azt hiszem mindketten sokkot kaptunk. El sem merem mondani mennyiért PER éjszaka.

IMG_2551

Ez még viccnek is durva volt. Nem tudtuk először, hogy sírjunk vagy nevessünk. Aztán elröhögtük magunkat. 😀 Ilyen nem létezik 2017-ben egy európai országban… és mégis.

A kikötő túloldalán ott a Royal Hotel, ami fullextrás, és egy luxus szobát kapnánk ennél kevesebbért is… Nem értjük.

IMG_5926

Miután kellőképpen lesokkolt a látvány, visszatértünk a hajóra és ott mostunk hajat. Én még befejezem a blogot és szerintem eldőlök, mint egy zsák. Mindenki nagyon fáradt, most jön ki rajtunk ez a hosszú menetelés utáni bágyadtság. További szép estét kívánok mindnkinek! Holnap újult erővel jelentkezem.