Mintha benyomnám az ismétlés gombot minden reggel… 😀 6:30, Édes kiugrik az ágyból és mire feleszmélek már javában úton vagyunk. Nem tankoltunk, nem szereztünk gázt és még csak a várost sem néztük meg. Semmi gond, 8 után bújok ki végül a takaró alól. Ránéztem a fiúkra, kint ültek a cockpitben és folyamatosan harcoltak a széllel. 🙂 Egy órája folyamatosan változik a szélirány… Én lent maradtam, mert már olyan hideg van, hogy látszik a lehelletünk is. Legalább 5réteg van rajtam, sapka és vízhatlan nadrág is! Láttam a mosogatóban két kis tálat, akkor feltételezem gabonapelyheztek a fiúk reggelire. Én bekaptam egy zöldalmát és rágtam mellé 2-3db kekszet. Picit gépeztem lent menet közben és éreztem, hogy valami nem oké… Percről percre egyre rosszabbul voltam, pedig nekem lent semmi bajom nem szokott lenni. 🙂

Gondoltam kimegyek picit levegőzni hátha jobb lesz, de már késő volt. Édes kirakott a kormányállásba hányni és hát ezt nem lehet hova szépíteni… visszajött a zöldalma. 😀

Utána szinte azonnal jól lettem, ettem még pár kekszet és maradtam kint a hidegben egy ideig. Már csak 2óra és megérkezünk az utolsó olasz állomásunkra. Nem emlékszem pontosan hogyan telt el az út, de tutira szemergett az eső és nagyon hűvös volt. Az egyik képen felfedezhető a havas hegytető. 🙂

Megérkeztünk Sanremoba, és lassan kisütött a nap is.

DSCN0401

Nagyon szép kikötője van a városnak. Csak dicsérni tudom. A kommunikáció a toronnyal könnyen ment és nagyon kedvesen fogadtak minket.

Majd miután sikeresen kikötöttünk, kimentem Tomival az irodába a szokásos papírokat intézni, fizetni és informálódni. Édes a háttérben! Ritka pillanat…

Édes a hajón maradt, amíg vissza nem értünk, majd egy újabb kört mentünk Tomival Pizzát venni. Nagyon rendben van ez a kis város. Máris imádom!

Ebben az érdekes és egyben tüneményes kis vendéglőben vettünk végül 3db Pizzát.

Vissza a kikötött Dinghyhez és fénysebességgel haladtunk vissza a hajóhoz, hogy minél előbb ehessünk már. 15:00 is elmúlt…

DSCN0446

Mikor visszatértünk Kundalinire, kint ettük meg a szerzeményeket a dekken. 🙂 Kisütött a nap is és pulcsiban élveztük végre a jóidőt. Ebéd után Édes cserélt Tomival és Édes jött velem gázért. 🙂 Nagy az öröm, végre sikerült palackot szerezni és tudunk újra főzni! Ezek után nekiláttam a kresz anyagomnak és próbáltam memorizálni a második modult… több-kevesebb sikerrel. Hagyjuk is, gyönyörű a naplemente…

DSCN0451

Vacsorára Palacsintát készített Tomi, amíg mi az ügyeinket intéztük Édessel. Köszönjük! Azóta Édes kivitt a partra Dinghyvel zuhanyozni és hajat mosni. Isteni volt ez is, nagyon rendezett a kikötő mosdója. 23:00, szerintem itt az ideje lepihenni. Alig várom a holnapi napot. Izgatott vagyok, mert végre átlépünk a Franciák területére!!! Őket is imádom. 😀

Csodálatos Novemberi éjszakát kívánok nekünk és nektek is!