Húzos napnak nézünk elébe… Szokásos koránkelés, 7:30-kor tükörtojás és Tea. 8:00-kor kisétáltam Édessel az irodába leadni a kikötő kulcsát, vissza séta a hajóra és már löktük is el a mólót. 🙂 Elmondhatatlanul hosszú, leírhatatlanul hideg, őrült, össze-vissza hullámok csapkodtak és mi kint fagyoskodtunk órákon át.

Én megpróbáltam egy pléddel feldobni az amúgy réteges öltözékemet, (1legging, 1macinaci, 1vízhatlan + 1póló, 1hosszú ujjú, 1pulcsi, nagykabát + SÁL + SAPKA) de még mindig nagyon fázom. A lábujjacskáim lefagynak, pedig a nagy szőrös surranómban vagyok és hosszú sízokniban… Nem értem. Minden esetre kint vagyok a fiúkkal végig. Az úton kekszet ettünk, én 2db kis kindert, a fiúk pedig 1-1 Snikers-t plusszba. 😀

15:00, végre fény az alagút végén… pontosabban itt a kikötő, számomra megváltás lesz a meleg és az étel. Szerintem a fiúknak is jól fog esni végre. A kikötő bejárata festői. Nagyon tetszik a világítótorony és a hegyek körbe.

Egyre beljebb kerülünk…

Felhívtam őket telefonon, hogy adjanak infót merre álljunk. Egy ideig semmi választ nem kaptam rádión, majd hirtelen megpillantottam egy neonsárga “kukás”-mellényben az emberünket. 🙂 Édes úgy állt be farral két hajó közé, hogy a három ember csak úgy kamillázott a partról. Kidobáltuk nekik a köteleket, lekötöztek, visszadobták a köteleket és már meg is érkeztünk. Látták, hogy segítség nem nagyon kell ide. Elmondták hol találjuk az irodát és már mentek is. 🙂

Nem hiszem el, hogy megérkeztünk és azt sem, hogy úgy dobálnak a hullámok még mindig, mint ha kint lennénk a nyílt tengeren. Borzalmas a hely, de sajnos olyan nagyok vagyunk, hogy máshol nem tudnak elhelyezni minket. Túléljük… ezt is.

Miután kifújtuk magunkat, elmentem Édessel az irodába papírozni. Olyan arcokkal találkoztunk, hogy komolyan feldobták a napomat. 😀 Elkezdtünk beszélgetni a három franciával és az egyik rögtön mesélni kezdte, hogy milyen Magyar zenekart ismer és volt a koncertjükön is… aztán berakták a tiszteletünke a Magyar Himnuszt. :)))) Hihetetlen formák. Le is fotóztam őket. Külön-külön is filmbe illő karakterek, de együtt aztán komédia. Nagyon laza formák. 😀

IMG_3240

Miután az irodában végeztünk, visszabattyogtunk a hajóhoz… közben fotóztam, mert még elég világos volt… 🙂

A villanyoszlopokon végig régi képek a kikötőről… IMÁDOM!

…és visszatérés után rendet raktunk. Tomi addig nekilátott a lecsó elkészítésének és mire kiporszívóztam és elpakoltunk, már kész is volt az ebéd. 🙂 Egy darab paprika sem maradt az egészből. Tomi ezek után elment a boltba megvenni a hiányzó termékeket, én elkezdtem írni és Kressssszezni, Édes pedig kikötőket nézegetett a neten. Ez a nagy helyzet. Elvileg holnap érünk el az utolsó Francia állomásunkra… az egyik szemem sír, a másik megint nevet. Imádom a Franciákat! Imádom ezt az Országot és a nyelvüket is. Hiányozni fog, de már a jó idő is hiányzik… szóval süss fel nap Spanyolországban, mert jövünk!!

19:00, lassan befejezem a mondókámat… Tomi éppen visszaért a boltból és rögtön nekilátott a palacsintának. 😀 Ezek szerint ma még eszünk. Én elmegyek zuhanyozni, aztán még lehet, hogy egy film is bejátszik lefekvés előtt.

Csatolom a nap képét, ami mellesleg éppen Kundalinivel szemben található a parton. Szép estét és mégszebb álmokat a kedves olasóimnak. 🙂

DSCN1478